Feledy Gyula kiállítása (Helikon Galéria, Budapest, 1974)
Karancslejtős, 1944. E grafikai sorozat indítéka egy harminc év előtti történet : 1944 november végén, a fasiszta hadvezetés lövészárokásásra vezényelte a karancsaljai bányászokat. Sokan megtagadták ezt a parancsot, és a három-négy napon belül elérkező felszabadulás reményével, leszálltak a karancslejtési aknába. Hihették, hogy az akna mélye — a bányászok ősi menedéke — védelmet nyújt néhány napra a végéráit élő gépesített erőszakkal szemben. Azonban az éltető levegőt vonva meg tőlük, gázbombával kezdték kifüstölni őket. A bányát elhagyó, rémület és légszomj gyötörte emberek csoportjait az akna szájánál sorakoztatták. A még mindig bentmaradottakról, a mindenre elszántakról faggatták őket. De mindenki hallgatott. Ekkor csattant az SS-tiszt — ismert — elrettentő parancsa. Három embert — szélről — az akna tetejére állították, s néhány pillanat múlva mindhárman golyóroncsolta testtel vonaglottak a földön. Vérük a bányabejárat karbidporos sarába ömlött. Múlékony anyagban bár — e lapokkal —, nekik kívántam emléket állítani FELEDY GYULA