Gergely Tibor kiállítása (Hatvany Lajos Múzeum, 1974)
UTAT A művészi tehetség dialektikáját - honnan jön és hova fejlődik - kevéssé ismerjük. Annyit tudunk, hogy a művészi tehetség rendszerint korán jelentkezik, és hogy a fejlődés irányát ifjúkori élmények befolyásolják. Gergely már gyerekkorában azon vette észre magát, hogy ismerősök mulatságosan eltorzított hasonlatosságát tudja minden erőfeszítés nélkül papírra vetni. Mi, osztálytársai, nagyot mulattunk, mikor a tízperces szünetekben a tanárok pompás karikatúráit rajzolta csodálatos gyorsasággal az iskolatáblára. De hogy ennek a csintalan játéknak valami köze lett volna a művészethez, azt maga Gergely sem sejtette. A művészettel 12 éves korában találkozott szüleim lakásán, melynek falai tele voltak akasztva az akkori modern magyar művészek - Ferenczy, Mednyánszky, Kernstok, Uitz Béla — rajzaival és festményeivel. Csodálat és áhítat töltötte el a fiatal fiút, aki persze még nem értette meg, hogy ezek a művek a művészi őszinteség forradalmi fegyverei voltak a vizuális élmény eltompulása elleni harcban. De a művészetben, éppúgy mint az életben, nem mindig a megértett élmény hat ránk legerősebben. Döntő és maradandó ami az érzékeinkhez szól, s aminek tanulságait talán csak évek múlva tudjuk tudatosan magunkévá tenni. 18 éves korában Gergely már tudatos forradalmár volt. Lukács György, Balázs Béla, Lesznai Anna: „Vasárnapi Társaságának” volt „ifjú-generációs” tagja. E baráti kör hetenkénti magas nívójú vitái keltették fel benne szenvedélyes érdeklődését az élet és a társadalom problémái iránt. Mikor 1919 tavaszán véletlenül áthaladt a Bulyovszky utcán, műtárgyrekvirálás folyamán egy kert rácsához támasztott Goyák és Cézanne-ok állították meg. Tudat alatt ekkor formálódott benne későbbi művészi útjának két ellentétesnek látszó célkitűzése. Goya, az emberi gonoszság döbbenetes feltárója, a groteszk felé hajtotta. Cézanne, aki az élet megértését az impresszionizmusnál mélyebb rétegben, a művészi szenzibilitás átélésében kereste, Gergely lírai hajlamát ébresztette fel. A bécsi emigráció éveiben Gergely napilapok kedvenc karikaturistája volt, ugyanakkor szűkszavú, de mélyen lírikus rajzokat állított ki a körtvélyesi tájról és parasztról. „A karikatúra: torzítás - mondja Gergely egy beszélgetés folyamán -, s a torzítás az igazság keresésének egy útja. Rajzaira az előttem lejátszódó vizuális ,történéssel folytatott párbeszéd; abban, hogy mit hagyok el és mit jegyzek le, hirtelen művészi igazságra vélek bukkanni.” Ez az igazság persze személyes, mint minden szelekció; néha keserű, néha lírikus............a lírai és groteszk elemnek valami sajátosan fanyar keveréke”, írta rajzairól Nyilas-Kolb Jenő. Hatvanban, ahol Gergely gyakran vendégeskedett, nem anynyira a táj szépsége ihlette meg, mint inkább az az intellektuális légkör, mely a Hatvany család vendégszerető házában József Attilától Thomas Mannig, annyi világító szellemet vonzott, s mely Hatvant a szellemi ellenállás egyik szigetévé avatta a fasizálódó Európában. Gergely 1939-ben emigrált Amerikába, ahol művészete, egy szabadabb és emberségesebb atmoszférában, nagy változáson ment át. A gúnyos karikaturistából mosolygó gyerekbarát lett, akinek világszerte elterjedt gyerekkönyv-illusztrációi a művészet nyelvén szólnak a fiatalokhoz az élet és társadalom napi problémáiról és a természet bölcsességéről. „A gyermek stilizált képzeletvilágát igyekszem benépesíteni a mindennapi valóság intim részleteivel”, mondja Gergely, ,,és ugyanakkor a valóságos élet alakjait és tárgyait felruházni az ő mágikus álomvilágának színes intenzitásával. Tehát megkísérlem azonosítani a valóságos élet élményeit a tündérvilágéval, vagyis érzékeltetni, hogy a kettő közt lényegileg nincs különbség.” Képeiben Gergely a festészet és a rajz egyéni szintéziséhez érkezett. „Hosszú évek keserve és öröme eltörölte számomra a rajz és a festészet merev elhatároltságát”, mondja Gergely. „A fekete-fehér vízfestmény és gouache kifejezésmódja az, amely sajátos egyéni törekvésemnek legjobban megfelel. A legnyugodtabb tájkép, a legcsendesebb csendélet egyaránt dramatikus történés : vonalak, foltok, tér, irányok, fények és árnyak, könynyű és nehéz tömegek örökös mozgalma. A fekete-fehér tónusskála megrögzíti és folytatja ezt a mozgást; a rárajzolt vonal kikeresi és kihangsúlyozza a lényeget.” Egy világban, melynek művészete mindinkább dehumanizálódik, Gergely a lírai humanizmus művésze. Hogy használhat-e a társadalomnak egy ilyen teljesen egyéni attitűd, arra Gide szavai adnak választ: „Minél egyénibb és egyszeribb valaki, annál jobban szolgálja a közösséget.” Mocsányi Pál, a New York-i New School Art Center igazgatója 1. Szénásszekér szén, 293X405 mm 1924 2. Disznópásztor kréta, 495X355 mm 1928 3. Krumpliszüret kréta, 255X355 mm 1930 4. Cigánylány tus, 507X267 mm 1934 5. Mama tus, 483X330 mm 1934 6. Cigánylányok tus, 535X355 mm 1935 7. Hirják bácsi tus, 560X405 mm 1935 8. Anya és gyermeke tus, 540X355 mm 1935 9. Körtvélyesi terasz tus, 585X420 mm 1935 10. Körtvélyesi pillér tus, 520X370 mm 1935 9. Zsidó boltos tus, 405X585 mm 1936 12. Nagymihályi bolt tus, 420X545 mm 1936 13. Vásár tus, 585X495 mm 1936 14. Bekecsek tus, 432X585 mm 1936 15. Csizmadia tus, 585X432 mm 1936 16. Mit vegyek? tus, 535X420 mm 1936 17. Kocsmában tus, 370X545 mm 1936 18. Lakodalom tus, 432X535 mm 1937 19. A cigány tus, 420X508 mm 1937 20. Kévekötők tus, 345X470 mm 1937 21. A teraszon rézkarc, 170X127 mm 1938 22-27. Illusztrációk: „Kerék a kéményen’'. Gouache 1938 28. Hálószárítók tus, 432X355 mm 1939 29. Colonial tus, 349X405 mm 1939 30. Akt tus, 405X345 mm 1945 31. Reklám: „Jugoszláv ellenállás”. Gouache. 260X220 mm 1944 32. Victorian tus, 318X395 mm 1945 33. Reklám: „Az elcserélt menyasszony”. Gouache. 170X292 mm 34. Váza asztalterítőn tus, 572X345 mm 1948 35. „The New Yorker” hetilap fedőlapja, Gouache, 345X248 mm 36. Virág vázában tus, 380X412 mm 1950 37. Kikötőváros tus, 330X585 mm 1954 38. Két hajó tus, 345X420 mm 1951 39. Árbocok tus, 338X410 mm 1951 40. Halászhajó tus, 412X34° mm 1951 41. Nyírfák tus, 318X405 mm 1957 42. Műteremsarok gouache, tus, 545X345 mm 1952 43. Kis híd tus, 330X400 mm 1952 44. Vén fűzfa gouache, tus, 380X545 mm 1952 45. Patio tus, 345X545 mm 1955 46. New Orleans-i sétány gouache, tus, 316X545 mm 1953 47. Villanyhuzalok gouache, tus, 340X540 mm 1953 48. Üres telek gouache, tus, 340X540 mm 1953 49. Kikötőváros gouache, tus, 508X660 mm 1955 50. Napóra gouache, tus, 405X560 mm 1955 51. Brooklyn Bridge I. gouache, tus, 355X508 mm 1956 52. Brooklyn Bridge II. gouache, tus, 508X355 mm 1956 53. Times Square I. gouache, tus, 66oX5°8 mm 1957 54. Times Square II. gouachee, tus, 660X508 mm 1957 1946 1949