Illés Árpád kiállítása (Ernst Múzeum, Budapest, 1974)

a VÁLTOZAT A „TOJÁS TÉMÁRA” 1973 tojástempera, 70x50 cm Illés a magyar festészet vitathatatlan tekintélyű képviselője, pályafutását, vagy akár debütálásának időpontját azonban még barátai sem ismerik. Négy évtizedes képzőművészeti munkásság áll mögötte, fiatal festő mégis. Az az Illés Árpád, akit ismerünk, mindössze tizenöt éve alakította ki festői arculatát. Termékenysége, műveinek ütőereje, mondanivalójának súlya mértani haladvány­szerűen növekedtek - a katalógus lista is azt bizonyítja -, ahogy az évek közeledtek a mához. A festő megjelenését szimpla külső okok — alkalmazott-grafikusi műkö­dés, tanárság - késleltették, ez az idő, vagyis amíg a fes­tészettől távol élt mégsem veszett kárba, a más szemléletű munkák az alapját, pontosabban, hátterét adják azoknak az újabb kép­ciklusoknak, amelyeket - néhány korai trouvaille mellett — most bemutatunk. Lírai szürrealistának szokták őt nevezni - ez régebben sem illett rá egészen -, de az évek folyamán egyre kevesebb képeiben az alanyi. Valóságos, vagy képzelt tájat vetít elénk, figurákat, fejeket mindig az élő világot, de Illés saját törvényei szerint. A téma, a modell többnyire rejtett marad a képein, hol könnyebben, hol nehezebben tudjuk megfejteni a festő direkt mondanivalóját, s persze ez a mondanivaló sem egy jelentésű mindig. A művész Ars poeticája: ,,A valóság áttételeken keresztül megtalálható minden ecsetvonásom mögött, sokkal inkább, mintha természetelvű volnék." Festészete színekre épül. Ez a modern művész nem nyúl műanyaghoz, a Van Eyck-i recept szerint kevert tojástemperával dolgozik, ez az anyag, a levegő szűrője nélküli előadásra — mint régen is, most is — nagyon alkalmas. Az Illés-kép dekoratív, és dinamikus, de az egyes foltok szín­felrakása egyenletes, a képelemek éles határainak rendje, hűti, csillapítja a mozgalmasságot. A játék — ez nem ellentmondás — logikával párosul. E művek egyik erélye a nálunk eléggé ritka festészeti tisztaság. Megfigyelhetjük, hogy a leg­újabb darabokon a színek intenzívebbek lettek, a sommás, nagyobb felületek váltak uralkodóvá, sőt optikai hatásokat is észlelhetünk. Még plaszticitást is, az eddigi következetes sík­ban való festés helyett. Egyszóval Illés újabb művészeti korszakának néhány friss példányát is láthatjuk a tárlaton. Azoknak, akik ezt a festőt már beletették egy Illés Árpád skatulyába, csalódniok kell. Frank János

Next