Kutassy Imre Ferenc festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1974)

Kutassy Imre Ferenc — néhány korábbi művének, főleg domborműveknek a kivételével — a legutób­bi négy évben keletkezett munkáiból rendezte meg kiállítását a Fényes Adolf teremben. A kü­lönféle technikával készült képek meghazudtolva a művész korát, fiatal, játékos alkotókészségről tesznek tanúbizonyságot. Semmi sem fontosabb Kutassy Imre Ferenc szá­mára, minthogy a benne élő fantáziaképeket ki­vetítse, hogy azok színes világában részeltesse a szemlélőt. Nem szabad, hogy bárkit is félrevezes­sen némely festményének geometriája. Nem teo­retikus, hanem víziós adottságokkal megáldott művész mutatkozik be. Különössége, hogy vízióit nem annyira a tárgyi világból meríti, hanem a művészet története folyamán kialakult különféle alkotóformákból. Játékosan variál a stilizált, or­ganikus és geometrikus elemekkel, a konkrét és transzcendens formákkal, anélkül, hogy ez a leg­kisebb mértékig is nehezére esnék. Kutassy Imre Ferenc számára, mint ahogyan maga is vallja, nem vívódás, hanem boldog kielégülés a festés. A könnyű alkotás nem jelenti azt, mintha rutin­ból dolgozna, vagy önmagát másolná. Szó sincs erről. Minden képe mögött ott van a rátalálás ö­­röme, mindegyik külön világot képvisel, alkotó­juknak szinte jelszavává vált a varietas delectat — a változatosság gyönyörködtet — elve. Kutassy Im­re Ferenc dúskál a színekben és formákban, me­lyet olyan gazdagon tárnak eléje a festészet mai lehetőségei, alig veszi kezére egyiket, máris meg­újult érdeklődéssel nyúl a másik után, mint a gye­rek, aki nem győz betelni játékszereivel. Úgy tű­nik, hogy Kutassy számára a művészet játék, de ebben a játékban, mint Karinthy a humorban, nem ismer tréfát. Következetesen és háborítást nem tűrve viszi végig a saját belső meghatáro­zottságai szerint. Első pillanatra feltűnhetnek tisz­ta, fénnyel átitatott színei, melyek talán legnyil­vánvalóbban közvetítik azt a belső derűt, gyerme­ki gondtalanságot, mely jellemző sajátossága. A kiállítás képei közül nemcsak méretében, ha­nem szín- és formamegoldásban is egyik legfi­gyelemreméltóbb a Super Golden Star, mely az aranyló színeknek egymás ragyogását fokozó szé­les skáláját mutatja be, a fehér fénytől átjárt napfényszín és egy meleg barna között. Ugyani­lyen széles regiszterét láthatjuk rajta a fantaszti­kus téralakításnak, melynek következtében a kris­tályos építőelemek és a fénnyel felbontott, ro­mantikusan kezelt geometrikus formák keringe­nek egy kozmikus lehatárolatlan ellipszisben. A strukturális-kinetikus törekvések egzaktsága úgy oldódik fel itt a fényben, mint valaha a kubiz­­­ mus objektivitása Delaunay orfista képein. A képzőművészeti gondolatoknak ez a játékos, sokszor ötletes, vagy naív kezelése adja Kutassy Imre Ferenc munkáinak sajátosságát, színei­nek vonzó, rokonszenves báját. HAULISCH LENKE

Next