Kutassy Imre Ferenc festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1974)
Kutassy Imre Ferenc — néhány korábbi művének, főleg domborműveknek a kivételével — a legutóbbi négy évben keletkezett munkáiból rendezte meg kiállítását a Fényes Adolf teremben. A különféle technikával készült képek meghazudtolva a művész korát, fiatal, játékos alkotókészségről tesznek tanúbizonyságot. Semmi sem fontosabb Kutassy Imre Ferenc számára, minthogy a benne élő fantáziaképeket kivetítse, hogy azok színes világában részeltesse a szemlélőt. Nem szabad, hogy bárkit is félrevezessen némely festményének geometriája. Nem teoretikus, hanem víziós adottságokkal megáldott művész mutatkozik be. Különössége, hogy vízióit nem annyira a tárgyi világból meríti, hanem a művészet története folyamán kialakult különféle alkotóformákból. Játékosan variál a stilizált, organikus és geometrikus elemekkel, a konkrét és transzcendens formákkal, anélkül, hogy ez a legkisebb mértékig is nehezére esnék. Kutassy Imre Ferenc számára, mint ahogyan maga is vallja, nem vívódás, hanem boldog kielégülés a festés. A könnyű alkotás nem jelenti azt, mintha rutinból dolgozna, vagy önmagát másolná. Szó sincs erről. Minden képe mögött ott van a rátalálás öröme, mindegyik külön világot képvisel, alkotójuknak szinte jelszavává vált a varietas delectat — a változatosság gyönyörködtet — elve. Kutassy Imre Ferenc dúskál a színekben és formákban, melyet olyan gazdagon tárnak eléje a festészet mai lehetőségei, alig veszi kezére egyiket, máris megújult érdeklődéssel nyúl a másik után, mint a gyerek, aki nem győz betelni játékszereivel. Úgy tűnik, hogy Kutassy számára a művészet játék, de ebben a játékban, mint Karinthy a humorban, nem ismer tréfát. Következetesen és háborítást nem tűrve viszi végig a saját belső meghatározottságai szerint. Első pillanatra feltűnhetnek tiszta, fénnyel átitatott színei, melyek talán legnyilvánvalóbban közvetítik azt a belső derűt, gyermeki gondtalanságot, mely jellemző sajátossága. A kiállítás képei közül nemcsak méretében, hanem szín- és formamegoldásban is egyik legfigyelemreméltóbb a Super Golden Star, mely az aranyló színeknek egymás ragyogását fokozó széles skáláját mutatja be, a fehér fénytől átjárt napfényszín és egy meleg barna között. Ugyanilyen széles regiszterét láthatjuk rajta a fantasztikus téralakításnak, melynek következtében a kristályos építőelemek és a fénnyel felbontott, romantikusan kezelt geometrikus formák keringenek egy kozmikus lehatárolatlan ellipszisben. A strukturális-kinetikus törekvések egzaktsága úgy oldódik fel itt a fényben, mint valaha a kubiz mus objektivitása Delaunay orfista képein. A képzőművészeti gondolatoknak ez a játékos, sokszor ötletes, vagy naív kezelése adja Kutassy Imre Ferenc munkáinak sajátosságát, színeinek vonzó, rokonszenves báját. HAULISCH LENKE