Marosits István szobrászművész tárlata (Népház, Tatabánya, 1974)
r ,A jövő mutatja az utat' (József Attila) • • ' ' r r m ¥■ ÖNÉLETÍRÁS 1943. március 18-án születtem Szombathelyen. Apám kirakatrendező volt, jelenleg nyugdíjas. Anyám háztartásbeli. Négyen vagyunk testvérek. Vidéki környezetem alapvetően meghatározta érdeklődésemet. Legjobb tanítómesterem maga a természet volt. Gyermekkoromban magától értetődő természetességgel rajzoltam, festettem. Művészi ambíciókat azonban nem tápláltam magamban egészen addig, amíg 16 évesen nem faragtam ki első faszobromat. Egy kulacsból ivó parasztot ábrázolt. Ettől kezdve nem volt maradásom. Egyre nagyobb fába vágtam a fejszémet és nemsokára újabb meghatározó élményben volt részem, ezermester apám segítségével elkészítettem első betonszobromat. Vasváron, 1961-ben érettségiztem. Kitűnő eredményem azonban éppen azon a felvételi vizsgán nem segíthetett, amit már ekkor szívem szerint tenni akartam, a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. Az autodidakta múltam, pedig túl rövid és olyan ellentmondásokkal terhes volt, hogy első próbálkozásom — igaz nem mintáztam a felvételin — keserű, de lényegében tárgyilagos tapasztalattal gazdagított, nagyon lemaradtadtam. Pesten maradtam, bár ismerősöm is alig volt, hisz ekkor voltam másodszor a fővárosban . . . Egy „rokonvállalat” munkaügyi osztálya ígérte, hogy a szoborszállítás, elhelyezés és más kevésbé „kényes” munkára segédmunkásként alkalmazni fog. (Ekkor ez volt az egyetlen lehetőségem „közel” lenni a tűzhöz.) És amikor egy végtelenül koszos munkanadrággal elküldték, „mossa ki és hétfőn már munkába állhat” , már tudtam, hogy „mindenre” föl kell készülnöm célom elérése érdekében. Albérletben laktam. Nem csak izmaimat edzette a munka, de az akaratomat és a szívemet is! Egy év minden tőlem telhető igyekezetét kevésnek éreztem a fölvételire. Viszont tanulni akartam. Szüleim, ismerőseim, örültek, hogy végre megjött a jobbik eszem, jelentkeztem az Állatorvosi Egyetemre. Előfelvételt nyertem. Újabb, még nehezebb év következett. Aztán még egy, addig talán a legnehezebb, most már nem a segédmunkással állt szemben az intenzíven tanulni vágyó énem, hanem a medicus bestiálissal a sokkal „vadabb" és erősebb szobrász. 1965-ben lettem szobrásznövendéke a főiskolának. Mesterem Pátzay Pál volt. 1968-ban házasságot kötöttem. Feleségem gyógypedagógus, öt éve tanít. Van egy négyéves kisfiúnk. Munkáimmal negyedik éve részt veszek országos kiállításokon, Vásárhely, Siklós, Szeged, Dunaújváros, Budapest. 1971- ben volt első önálló bemutatkozásom az Eötvös Galériában 28 szoborral és 20 tabló grafikai munkámmal. 1972- ben játszótéri plasztikát terveztem betonba, amelyet magam kiviteleztem és helyeztem el a pestlőrinci KISZ-lakótelepre. Ezzel egyidőben jelent meg egyik írásom a betonszobrászattal kapcsolatosan. A Stúdió ’72 kiállításon négy betonplasztikával szerepeltem, 1973-ban megkaptam a Derkovits-díjat. Mindent sajátomnak érzek, amit átélt és átgondolt szobraim megvalósításukhoz megkövetelnek. Irj. A KIÁLLÍTOTT MŰVEK JEGYZÉKE 1.Terhes beton 160cm 2.„Dózsa népe” beton 52cm 3.összetartozás I. beton 46cm 4.összetartozás II. beton 60cm 5.Meddőség beton 21cm 6.Kibontakozás beton 38cm 7.Város beton bronz 25cm 8.Öröm beton 35cm 9.Kompozíció (emlékmű) beton 76cm 10.„Bábel” (terv) beton 75cm 11.VIT emlékműterv beton-bronz 70cm 12.Derkovits emlékére beton, üveg ezüstözött bronz 42cm 13.Telefonáló beton 37cm 14.Vasaló beton 28cm 15.Sátoraljaújhelyi Niké beton 52cm 16.Ipari tanulók beton 40cm 17.S. M. emlékére beton 50cm 18.Barátság-kapu (terv) beton 65cm 19.Kis terhes terrakotta 19cm 20.Árvíz samott 32cm 21.Fivérek patinázott terrakotta 30cm 22.Hazafelé samott 25cm 23.Szerelem I. terrakotta 25cm 24.Szerelem II. terrakotta 25cm 25.Szerelem III. ólomkő 23cm 28.Négyen terrakotta 23cm 29.Vázlat a Derkovitshoz patinázott gipsz 28cm 30.Mementó beton 20cm 31.Távolba néző gipsz 60cm 32.Éjjeliőr rézlemez 42cm 33.Vágyakozás beton 50cm 34.Földmunkások emlékére beton 33cm 35Barátság-kapu mészkő 35cm MAROSITS ISTVÁN szobrászművész tárlata a Műcsarnok és a tatabányai Népház rendezésében Népház 1974. február 22-től március 10-ig A Képző- és Iparművészeti Lektorátus engedélyének száma: K—60174. A kiállítást megnyitja és tárlatvezetést tart: POGÁNY GÁBOR művészettörténész Felelős kiadó: Gengeliczky László . Készült: KNYV Lapnyomdájában Tatabányán, 74—378 26.Család ólom 15cm 27.Gyász terrakotta 34cm Grafikák : 1.Illusztráció (szamaras) tollrajz 30x20cm 2.Tüntetés vegyes technika 30x21cm 3.S. L. portréja toll 30x21cm 4.Fájdalom toll 30x21cm 5.A Létke vízéből toll 30x21cm 6. Portrétanulmány toll 18x11cm 7.Illusztráció toll 26x21cm 8.Rue St. Denis tus 26x21cm 9.Nő I. tus 30x21cm 10.Nő II. tus 30x21cm 11.Nő III. tus 30x21cm 12.Edmontoni lány sokszorosított illusztráció 30x21cm (2 db) 13.önarckép tus 33x30cm 14.Ló tus 18x20cm 15.Három alakos szoborterv színes tus 50x42cm