Nagy Előd festőművész kiállítása (Palotai Tárlat, 1974)
. . . Egyszerűen arról van szó, — ám ez a legnagyobb dolog, ami egy fiatal művésszel pályájának kezdetén történhet, s ezt regisztrálni a legtisztább öröm —, hogy Nagy Előd festészete beérett a kiállításának tizenhat képével átfogott tizennyolc hónap alatt. Hogy kitisztogatta képeiből mindazt, ami iskolás, hogy tisztázta problémáit és hozzáfogott életművének építéséhez ... ... megtette a döntő lépést, kialakította azt az egységet, s létrehozta azt a szerkezetet, amely világos rendbe szedi a színeket, a tartalom törvényeitől megszabott helyükre állítja a művet felépítő elemeket. Velük Nagy Előd önmagára lelt. Megérett, ígéretes tehetségű koloristából jó festő lett. Horváth György: Nagy Előd képei a Stúdió Galériában (Magyar Nemzet, 1973 június 19.) 1