Józsa János festőművész kiállítása (Munkácsy Mihály Terem, Békéscsaba, 1975)
A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT DÓZSA JÁNOS FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1975. ÁPRILIS 10-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA: POGÁNY Ö. GÁBOR A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA FŐIGAZGATÓJA MEGTEKINTHETŐ: 1975. ÁPRILIS 10-24. HÉTKÖZNAP 9:30 18. SZOMBATON 9 — 14 ÓRÁIG MUNKÁCSY MIHÁLY TEREM BÉKÉSCSABA, TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÚTJA 29—33. DÓZSA JÁNOS a Képzőművészet Gimnáziumban Szinte Gábor növendéke. Már 1959-től a debreceni, a budapesti, az alföldi, az egri, a miskolci, a balatoni tárlatok állandó résztvevője. Tizenhárom egyéni kiállításon szerepelt, többek között Bulgáriában 1966-ban, 1968- ban Budapesten a Mednyánszky Teremben, Jugoszláviában 1973-ban. 1966-ben a lipcsei nemzetközi könyvművészeti kiállításon ezüstérmet, 1963-ban Munkácsy-emlékplakettet, 1967-ben Medgyessy plakettet kapott, 1971-ben pedig Debrecen város művészeti díját. 1969- ben kiállított az I. nemzetközi fametszet triennálén (Capriban), továbbá a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Olaszországban. Kiállításon vett részt Lengyelországban, 1971-ben Nápolyban, Milánóban, Bolognában, Montreálban. 1972-ben kiállított a II. nemzetközi fametszet triennálén (Capriban) és a Besztercebányai II. fametszet biennálén. Festészetem figuratív elemekre épül, de távol a naturalizmustól. Nálam a szín mindig hangulati elem, lelki feszültség kifejezője. Elítélem azokat, akik még a piktúrában is mellőzik avagy lefokozzák a színek erejét. Elsősorban a színeknek a fényt kifejező képessége érdekel, függetlenül, hogy táj, portré, vagy csendélet-e a képeim tárgya. A szín, a forma és a vonal összhangját keresem. Most jutottam el odáig, hogy mindezt tudatosan is keressem. Nem vagyok híve a nagy, 90 fokos változásoknak. Egy művész nem újulhat meg egyik napról a másikra, régi énjét megsemmisítve. A műnek mindig a gazdáját kell tükröznie. Tervszerűen és tudatosan festek, előre felépített program szerint, de nem vagyok spekulatív. A grafikánál is mindig tematikára törekedtem. Nem elég a forma, a vonal és a tónus, a viszonylatok játéka, hanem kapcsolódnia kell mindennek a bennünket körülvevő világgal. Természetesen nem elég illusztrálni a kort, hanem nagyon is kiszűrve kell ábrázolni, csak a lényeget mutatni. Én elég zsúfoltan dolgozom, de e zsúfoltság nem jelent túltelítettséget, inkább azt jelzi, hogy korunk tele van mozgással, indulattal. Így jutottam el elsőrban a grafikában a szürrealizmushoz. A továbbiakban festészetemben a fény minél magasabb szintű megjelenítésére törekszem. Nem érzem magam semmiféle iskolához sem kötődni, szűknek érezném az „alföldi" megjelölést is, bár ennek légköre hatott rám, hiszen ebben a közegekben élek. Nem tudok egy problémakörhöz csapódni, éppoly szívesen festek aktokat, mint tájat, vagy csendéletet. Érdeklődésem széles skálája. DÓZSA DÁNOS