Kő Pál szobrászművész kiállítása (Helikon Galéria, Budapest, 1975)

Rókafáraó Hárfa és Madár (részlet) Rövid jelentés a műteremből Az itt bemutatott munkáimat három év terméséből válogattam ki. A műteremben zajló tevékenység, műtárgykészítés ...„szárnykészítés”...’ a legizgalmasabb, áhított kötelességem. Rövidebben? tevékeny munka, boldog jó érzés. Én magamat figurális vágyó, realista szobrokat készítő embernek tudom. A műterem, vagy műhely alkalmas hely műtárgyak készítésére, de itt készülnek el valóban a művek?... a tárgyak igen. Az idea, amit hordozunk magunkban, a kitalálás... hogyan is kezdődött... utólag... alig visszalapozható. Sokszor évekig készülődünk makacsul (gondolatban), hogy neki foghassunk elkészíteni a tárgyat. Utána is sokáig kell tartani egy hőfokot, mert a szobor sokáig készül. Figyelni az embereket... megismerni minél több emberi sorsot, vágyat..., titkokat tudni meg, ez mind a munkához tartozik. Átélni borzongásaikat, sejtelmeiket, legalább olyan fontos egy művész számára mint az, hogy tudjon mintázni, faragni, cizellálni. Igaz munkákat hiteles tárgyakat szeretnék készíteni, mindenáron. A mi munkánk: „Jelet hagyni”. Kondor adta ezt a címet egyik verses kötetének. Őt idéztem: Igazi valódi jeleket kell hagyni ! A jelek pontosak, útba igazítanak és kapcsolatot teremtenek az emberek között. A műtárgyak a műteremben még egymást zavarják, vagy beleszólnak egymás szobor életébe. Sokszor csak ösztönösen veszünk el egy tárgyat a szobor mellől. Csak éreztük, hogy zavarja: a színe, a formája... Többek között ezért is kell kiállítani. Ezt bizonyítandó egy élményemet említeném meg, amikor Schiller Alfréd színes fotókat készített szobraimról különös dolgot észleltem. Az installáció (?) jóvoltából úgy jelent meg a szobrom, mint egy látomás. Mintha nem is én készítettem volna. Az a két hónap, amit effektíve együtt töltöttem vele, a „belenézem magam”, „már alig látom” érzése megszűnt. Mi történt? A szobor mögé valami hihetetlen színű vörös bársony anyag került. A bevilágítás jó huszonöt percig tartott, tologattuk a reflektorokat, derítettünk... A szobor felfrissült, megváltozott. A kék, kék volt, az ezüst tompán fénylett, a fa kicsitt okkeres barnája gyönyörűen kijött, és a madár gránátszeme sziporkákat hintett. Ez az amit akartam... A szobrok beszédesek, csak tudni kell vallatni őket!!!