Kovács Margit gyűjtemény (Szentendre, 1975)

KOVÁCS MARGIT, századunk magyar kerámiaművészetének kiváló mestere. Győrött született, előbb grafikusnak, majd keramikusnak készült. Tanulmányait Budapesten, az Iparművészeti Iskolában kezdte meg 1926-ban. Kiállításon először 1928-ban, a Tamás Galériában mutatta be munkáit. Az első bemutatkozást követően külföldön — Bécs, München, Koppenhága, Párizs — folytatja tanulmányait, majd 1933—34-ben másfél évig Franciaországban, a sevres-i gyárban dolgozik. 1935-ben a Tamás Galériában rendezi gyűjteményes kiállítását. A harmincas évektől Budapesten él, rendszeresen részt vesz a hazai kiállításokon, és sikerrel szerepel külföldön. 1937-ben a Párizsi Világkiállí­táson diplome d'Honneur-ral tüntetik ki, ezt a következő időben számos más díj és ki­tüntetés követte. Elsők között, 1948-ban tüntetik ki Kossuth-díjjal. Kovács Margit művészetében az ember által történetének kezdete óta használt anyag, az agyag nyer mindig új formát. Ő maga így vall mestersége anyagáról: ,,Az agyag mindennapi kenyerem, örömöm, bánatom. Már az első érintéskor életem elemévé vált.” A harmincas évek közepére kibontakozó munkássága, sajátos, egyéni stílusa kialakítá­sára a bizánci, a gótikus és a perzsa miniatúraművészet mellett a legnagyobb hatással a magyar népművészet gazdag díszítő és formavilága volt. Életörömöt sugárzó művészete, melytől nem idegen a drámai érzék és a groteszk humor, központi témája az ember. Művei tárgyválasztásában is a legfőbb forrás, a biblikus és mitológiai témák mellett, a magyar népköltészet. Művészetét találóan jellemezte Ko­vács Margit római kiállítása alkalmával Vayer Lajos,­­ Kovács Margit a festett kerámia szobrásza. Anyagai a kerámia anyagai, színei a festészet színei, formái a szobrászaté; egyik művészet sem mondhat le róla és ő sem alkothatja meg munkáit nélkülük. M. Várhelyi Vanda 1. Korongos

Next