Művészeti Alap Fiatal Képzőművészek Stúdiója - Turcsán Miklós (Stúdió Galéria, Budapest, 1975)

Turcsán Miklós 1969-ben fejezte be a Képzőművészeti Főiskolát, s azóta másodszor rendez egyéni kiállítást képeiből. Mostani jelentkezését mégis bemutatkozásnak értékelhetjük, mert a hat év következetesen előre haladó tevékenységének utóbbi egy évben elért eredményéről számol be. Turcsán Miklós képeit korábban zárt, stilizált formaalkotás és tónusokban gazdag színvilág jellemezte. Innen jutott el a dinamikusabb színhasználatú és ennek megfelelő eleven organikus formák létrehozásáig. A változást nem írhatjuk kizárólag az egyéni kifejező eszközök keresésének számlájára. Munkáin, létrejöttük sorrendjébe állítva, azt figyelhetjük meg, hogy az emberi kapcsolatok tartalmának vizsgálata határozottaban jelentkezik, mint feladat. A dolgokat alaphelyzetekből próbálja megközelíteni, de a megjelenítésnél a direktséget kerüli, hogy a mű a kifejező eszközök milyenségének feltárása során nyerje el árnyalt, több rétegen keresztül kibontható tartalmi gazdagságát. A színek szerepének fokozása segíti hozzá Turcsán Miklóst a kissé rejtélyes hangulatú Squaw Dance című képnél a szürkék tónusgazdagságának atmoszféra teremtő ereje mellett a hideg és meleg színek sokaságából,­­ hogy mást ne említsek,­­ a titokzatos zöld és a vörös közeliségén átsugárzó különleges élmény felidézéséhez. A figurális, de méginkább a „táj-”, pontosabban „természeti” képein a környezet a kifejezés többsíkúsága felé mutató, a művész lelki beállítottsága által motivált organikus formákból szervezett, amelynek színei fogalmilag nem konkretizálhatók, de emócionális töltéssel bíró jelentést hordoznak. A különböző kompozícióban megjelenő hasonló motívumok azonban nem szimbólumok, megoldásuknál a képzettársításnál messzebbre nem mehetünk a belemagya­­rázás veszélye nélkül. Az ellentétes dolgok mozgalmas egysége időnként a drámaiságon túl fokozódik, és vagy a gesztusfestészet határán mozogva az expresszivitás szélsőségeinek enged, mint azt látjuk az Élveboncolás című képen, vagy átcsap a gro­teszkbe. Ez utóbbit a Lerombolt Bálvány című művén tapasztalhatjuk. A kiállítás tehát­­egy olyan Turcsán Miklóst mutat be nekünk, aki ugyan nagy utat járt be az elmúlt hat év alatt, de ezzel a bemutatóval nem zár le egy periódust, mert az itt látható képek a további út alternatíváit is magukban hordják. DÉVÉNYI ISTVÁN

Next