A Sóstói Nemzetközi Művésztelep öt éve (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, 1975)
romantikát várják tőlünk. A lengyelek testvérként jönnek, s szeretnénk, ha éreznék is, hogy úgy fogadjuk őket. Ha a telepnek azt a feladatát tekintjük, hogy a szocialista országok művészetének életében egy nagy ablaknyitás, akkor is érdekes és tanulságos tapasztalatokat szűrhetünk le. A szovjet művészek általában alapos szakmai felkészültségükkel tűnnek ki, a lengyeleknél viszont a kísérletezés gazdagsága és frissessége lephet meg. A németek művészete a konzervativizmus bélyegét hordja még a fiataloknál is, míg a bolgárok bizonyos népies mesevilágban élnek. Nagyon sok tapasztalattal gazdagítanak bennünket a művésztelepen készült munkák, sok művészi élményt is nyújtanak. Jólesik felismerni folyóiratokban egy-egy Sóstón készült alkotást, vagy pesti kiállításokon találkozni velük. Segítenek megismerni saját magunkat, s a látott képek emlékei és a művészek által itt hagyott alkotások gazdagabbá tesznek bennünket De a legszebb eredménye és a legnagyobb érdeme a sóstói művészek találkozásának, hogy a művészeten keresztül országainkat, s népeinket is közelebb hozza egymáshoz. Koroknay Gyula Berecz András: Földosztás (1971)