Térformák (Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest, 1975)
Építőelemekből - monumentumok A természeti és a művi tárgyak világa között, alapvető különbségek mellett, kétségtelenül van valami közösség is, egyfajta rokonság, mely egészen közelivé válhat. Ha igaz az a természettudományos eredetű állítás, hogy a funkció határozza meg a formát - márpedig igaz -, a természeti tárgyak - szervesek, szervetlenek - anyagi funkciója vitathatatlanul teljes formákat határoz meg. Bennük a funkciónak és formának egysége dialektikusan tökéletes. Ebben rejlik a természet tárgyainak, és ezek összességének sajátos esztétikuma: a természet minden elemében és teljes egészében szép. Szobrászok, festők, grafikusok ezért válogatnak a természet roppant gazdagságában, az elemek tömegében, hogy műveket komponáljanak belőlük. De ezek a művek már nem feltétlenül szépek. A szobrok, képek, rajzok funkciója más, mint a természet elemeinek és egészének funkciója. Az ember lép itt közbe, mint a természetnek ily módon - mintázva, festve, rajzolva - is elsajátítója, mondhatni leigázója, de ez az elsajátítás, ez a leigázás csak ritkán sikerül a maga teljességében, a természet elemeiben és egészében - ellenáll. Igazi alkotók - jó szobrászok, festők, grafikusok - különös képessége, tehetsége kell ahhoz, hogy a természetet, műveikben ne utánozzák - ez lehetetlen is hanem, hogy a természeti látványból kivonják és sűrítsék a lényeget, a „mondanivaló"-t, azt ami a szép benne, s ezt a szépet a művészi rangjára emeljék azzal, hogy a szellemi funkció optimumát jelenítik meg művük formáiban. Az ember által a természetadta anyagokból előállított tárgyak, jelen esetben előregyártott vasbeton építőelemek - cölöpök, tartók, lemezek, tübingek - amennyiben belső törvényszerűségeiknek - az anyag- és a szerkezet mechanikai, fizikai, vegyi törvényeinek — formájukban is optimálisan megfelelnek, vagyis formájuk jól követi anyagi funkciójukat - letagadhatatlanul szépek. Milyen szép, például, egy egyszerű I-tartó, mely két talpának dinamikus duzzadásával és gerinclemezének merész karcsúságával, tehát formájával, szinte sugározza okos rendeltetését, tartó, áthidaló, kiváltó funkcióját. Szép annak ellenére, hogy művi tárgyról lévén szó, benne a forma nem tudja tökéletesen követni a funkciót, csupán optimálisan megközelíteni. Éppen a vasbeton építőelemek esetében, mivel a két összetevő közül a beton csak nyomásra, a vas elsősorban húzásra vehető igénybe, s mivel a két anyag kihasználhatósága az együttdolgozásban különböző mértékben nem teljes, e vasbetonelemek funkciójának és formájának egysége sem lehet egészen tökéletes. De a tökéletesség végtelen megközelítésében elérheti azt a szintet, melyen már szépnek látjuk őket, s szépségüket magasra tudjuk értékelni. Miért ne lehetne tehát, e művi tárgyak, a vasbeton építőelemek közt is válogatni és esetleg - kis kiegészítésekkel - önálló műveket komponálni belőlük? Miért ne lehetne az egyedi elemek szépségét értékesítve, olyan összetett műveket, monumentumokat építeni, melyek az addicionált szépségek révén maguk is, szépek, sőt az alkotóképességek-tehetségek keze nyomán, művésziek? Vill Tibor, Kass János és Gulyás Gyula akik ezt a lehetőséget, alighanem elsőként a művészetben, felfedezték, e kiállításukkal felelnek a feltett kérdésekre. A „maguktól szép" természeti tárgyakból komponált művek funkciója - említettem - más, mint maguknak az anyagi funkció formaszépségét hordozó természeti tárgyaknak és összességüknek, a természetnek funkciója. Más, mert, az ember közbelépése révén, társadalmivá válik és a gyönyörködtetés örömokozásától, a gyönyörködtetés által való meggyőzésig terjedő széles skálán szolgálja a társadalmat. Ez a szolgálat persze csak jó művek, igazi alkotások, szobrok, festmények, grafikák, esetében lehet hatékony. Nyilvánvaló, hogy az „ember kezétől szép" építőelemekből komponált művek funkciója is más, mint az egyes elemeké, melyek elsőrendűen a praktikumért vannak. Mihelyt azonban művé komponálódnak, funkciójuk ugyancsak társadalmivá válik és a gyönyörködtetés szolgálatát épp oly hatásfokkal képesek ellátni, mint a természeti elemekből komponált művek. S ha a meggyőzés szolgálata, legalább is közvetlenül, nem tartozik feladataik sorába, valami nem kevesebbel hasznára lehetnek a társadalomnak.