Balogh András (Gulácsy Lajos Terem, Szeged, 1976)

nikai, és stilisztikai törekvést, hogy a kifejezésben, művészi képzelete segítségével, megfeleljen a tudatalattiban rejtőző kikutathatatlan tartalmaknak, lelki rezdüléseknek, az emlékeknek és az emberi tapasztalatvilág feletti elmélyedésnek. Művei azt bizonyítják, hogy festészete közel áll a tudat gyökereihez, „ahol intenzíven ragyognak a szépségek, szerelmek és erények, melyeket alig ismerünk” (A. Breton). Az expresszív formák konkrét és szabatos megjelenésében újraformálódik nála a művészi meg­nyilatkozásnak az a célja, hogy álom-pszichológiai szinten visszaszerezzük képességeinket az élet ellentmondásos helyzeteinek feloldásához. Balogh András művészetét ebben nagy alkotóereje és a formai nyelvezet mesteri találékonysága segíti, amely hathatósan fejeződik ki realisztikus szinten mindenekelőtt a formálás tömör szilárd­ságában, az árnyalt ellentétekben s abban a vibráló színskálában, amely az elefántcsont tompa fehérjétől ad színezést a zöldig, meleg pirosig, a szürkéig, a vas színű homályos vagy ködös árnyakig, egy göbös és sűrű anyag keverékében, amit az ecset energikus kezelése és gazdag játéka mozgat. Prof. Doit. Galileo Gentile Lábjegyzet: Balogh András a milánói Centro Culturale Galeria d’Arte Braidense bemutatótermében 1974. március 21— április 3. között tartott kiállítása katalógusának előszavát dr. Galileo Gentile, a milánói egyetem művészettör­ténet tanára írta,és azt cikk formájában a Stati Uniti D’Europa XIII. évf. No. 1—2.1984. is közölte. Magyarra fordította Bér Rudolf. GULÁCSY LAJOS TEREM SZEGED, KÁRÁSZ UTCA 17. SZEGED GULÁCSY LAJOS TEREM BALOGH ANDRÁS 1976. május 19-én, szerdán délután 5 órakor Megnyitja: TANDI LAJOS újságíró Megtekinthető: 1976. Május 19 — Június 3. Hétköznap 9,30-18, szombaton 9,30-14 óráig.

Next