Barcsay Jenő festőművész (Uitz terem, Dunaújváros, 1976)
Nfrili Barcsa Jenő festőművész, Kossuth-díjas, kiváló művész, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozatának birtokosa a Kolozs megyei Katona községben született 1900-ban. Vaszary Jánosnál és Rudnay Gyulánál tanult, majd Itáliában és Párizsban járt. Szentendrére költözve a konstruktivista törekvések legjobb magyar képviselőjévé válik. Festőművészi tevékenységén túl elméleti munkákkal is gyarapította a szakirodalmat. Művészeti anatómia, Forma és tér, Ember és MOZAIK, NEMZETI SZÍNHÁZ rózsaszín kapu Uitz Terem, Dunaújváros. 1976. március 31-től április 25-ig. A kiállítás rendezője: Baranyi Jucat művészettörténész. A katalógust tervezte: Pálfalvi János grafikusművész. Fotó: Bárándy István. Barcsay-portré: Pap Béla. drapéria című munkái külföldön is nagy elismerést arattak. Barcsay jelentőségéről így ír Genthon István művészettörténész: „Barcsay művészetére sokkal inkább fel kellene figyelni maguknak a festőknek is, mint eddig tették. Nemcsak azért, mert pictor doctus-okra nálunk, a szenvedélyes hevülések, a rövid ideig tartó fellángolások honában égetően nagy szükség van, hanem főképp azért, mert ez a következetesen előrenyomuló stílus áthatolt az absztrakt művészet falán, továbbjutott annál. Barcsay művészi pályája világosan mutatja, hogy a mai festő nem kerülgetheti gyáván az absztrakt művészetet A hegeli elv, hogy a jelen a múlt valamennyi fázisát magában hordja, ezen a téren is tanulságos és megszívlelendő. Barcsay magába fogadta a kubizmus eredményeit, átformálta, hasznosította azokat és ment tovább a maga útján, rendületlenül. Túljutott, átvergődött azon a ponton, ahol a többiek megtorpantak, vagy ahová el sem jutottak. Ez a festészet nem neoreneszánsz jellegű és cseppet sem neoklasszikus. A kubizmus csontvázára húst és bőrt sarjasztott . . ." 76-3 300 példány — FMNYV d. t. 1202 Fk. Péterffy Attila VÖRÖS ÁLLVÁNY