Barcsay Jenő festőművész (Uitz terem, Dunaújváros, 1976)

Nfril­i Barcsa­ Jenő festő­művész, Kossuth-dí­­jas, kiváló művész, a Magyar Népköztár­saság Zászlórendje II. fokozatának birtokosa a Kolozs megyei Kato­na községben szüle­tett 1900-ban. Vaszary Jánosnál és Rudnay Gyulánál tanult, majd Itáliában és Párizs­ban járt. Szentendrére költözve a konstrukti­vista törekvések leg­jobb magyar képvise­lőjévé válik. Festő­művészi tevékenysé­gén túl elméleti mun­kákkal is gyarapította a szakirodalmat. Mű­vészeti anatómia, For­ma és tér, Ember és MOZAIK, NEMZETI SZÍNHÁZ rózsaszín kapu Uitz Terem, Dunaújváros. 1976. március 31-től április 25-ig. A kiállítás rendezője: Baranyi Jucat művészettörténész. A katalógust tervezte: Pálfalvi János grafikusművész. Fotó: Bárándy István. Barcsay-portré: Pap Béla. drapéria című mun­kái külföldön is nagy elismerést arattak. Barcsay jelentőségéről így ír Genthon István mű­vészettörténész: „Barcsay művészetére sokkal inkább fel kellene figyelni maguknak a festőknek is, mint eddig tet­ték. Nemcsak azért, mert pictor doctus-okra ná­lunk, a szenvedélyes hevülések, a rövid ideig tartó fellángolások honában égetően nagy szükség van, hanem főképp azért, mert ez a következete­sen előrenyomuló stílus áthatolt az absztrakt művészet falán, továbbjutott annál. Barcsay mű­vészi pályája világosan mutatja, hogy a mai festő nem kerülgetheti gyáván az absztrakt művésze­tet A hegeli elv, hogy a jelen a múlt valamen­­­nyi fázisát magában hordja, ezen a téren is ta­nulságos és megszívlelendő. Barcsay magába fogadta a kubizmus eredményeit, átformálta, hasznosította azokat és ment tovább a maga út­ján, rendületlenül. Túljutott, átvergődött azon a ponton, ahol a többiek megtorpantak, vagy ahová el sem jutottak. Ez a festészet nem neoreneszánsz jellegű és cseppet sem neoklasszikus. A kubizmus csontvázára húst és bőrt sarjasztott . . ." 76-3 300 példány — FMNYV d. t. 1202 Fk. Péterffy Attila VÖRÖS ÁLLVÁNY

Next