Nagy István emlékkiálítás (Kalocsai Városi Kiállítóterem, 1976)
»Meggyőződésem, hogy egy magyar művész sem láthat úgy, mint a nyugatiak. Millet, Delacroix, s a többiek milyen távol vannak tőlünk! Magyart, ízig-vérig magyart csak az festhet, aki itthon dolgozik és szenvedve, fájdalmasan őszinte.” (Pap Gábor) (Solymár István) NAGY ISTVÁN: (Részlet Tornyai János festőművész dr. Kiss Károly makói ügyvédhez 1934. május 26-án írott leveléből. A levél közléséért Felatár Béla tanár úrnak — Hódmezővásárhely — mondunk köszönetet.) ... „Egyetlen biztos és súlyos és komoly tehetség (aki sohse giccselt és sohse gürcölt* életében, ma Nagy Pista, kedves barátom. Most Baján él, nem valami rózsás anyagi helyzetben és nagyon gyönge aggkori betegségben, szegény. A nemzeti kiállításon ma ő vezet. S ha igazságosan ítélkeznek, ő fogja kapni az állami aranyérmet az idén.** Különben Lyka Károly barátom az Új Idők legújabb (máj. 27. számában) érdeme szerint és gyönyörűen méltatja a becsületes piktori munkásságát!) Ajánlom, olvasd el és ha van pl. 100 pengőd igazi művészetre szánva, küldd el neki Bajára, hivatkozz reám és bízd rá, hogy legjobb belátására bízod, hogy komoly képet küld érte. Ő küld (színtiszta becsület az egész ember és az egész élete!). Ez az egyetlen ember ma Barcsayn kívül, akit nyugodt lelkiismerettel merek Neked ajánlani, — egyszer s mindenkorra. Ezt sohse bánod meg. Én mondom. Tiszta ember! Szegény becsületes székely—magyar és 30—40 év óta becsületesen dolgozik... Most megrokkant idegileg, erősen! De nem enged a művészetből ma sem! Címe: N. I. Baja Mátéházi u. 6. . . .” * a „gürcölt” Tornyai szóhasználatában : a jól értékesített kép eladási szándékkal való, újbóli megfestése ** nem kapta meg „.. . olyan jellegzetesen egyéni és ugyanakkor ízig-vérig magyar piktúrát teremtett, amely páratlanul hiteles és megrázó képekben idézi fel a két világháború közötti félfeudális magyar társadalom arcát. Ezt pedig úgy tudta megtenni, hogy a jellegzetesen magyar íz nem silányult egzotikummá, felszínes népieskedéssé művészetében, sőt, éppen így, hangsúlyozott magyarsága révén válhatott művészete nemzetközi értékké .. . ... szakítani tudott a polgári látványfestészettel s helyette maradandóbb, nagyobb emberi közösségekhez szóló művészetet tudott teremteni. Egyetlen igazi ösztönzője a népművészet volt. Az a világ, amelyet a székely népballadákban már gyermekfejjel megismert, s amelynek képe egy életre beléje ivódott. Végtelen vándorlásai során, míg három ország — Magyarország, Jugoszlávia, Románia — földjét járta, s a földettúró magyar szegényember mellett a szerb parasztnak és a román hegyipásztornak is emléket állított műveiben, hasonló küldetést töltött be, mint amilyent Bartók és Kodály a zene területén , a kipusztulófélben levő ősi népi látásmód felélesztésével egy új közösségi művészet alapjainak lerakásához járult hozzá”. „Lelkes méltatói, rajongó csodálói között nagy neveket sorolhatnánk, írók, kritikusok elejét, művészek művészévé vált, lassan egyik fő forrás századunk magyar képzőművészetében, a nagy közösség figyelme mégis igen lassan fordul feléje. Művei zajtalan álló gránitkövek, nem kelletik magukat, nem invitálnak senkit hatásos bájjal, megvárják a közeledőt. De ha rájuk találunk, akkor sokszorosan megajándékoznak, maradandó, pótolhatatlan ízű élmény részesévé tesznek. Megrendítő erejű szépség értőjévé válik, aki megtanul és tud látni Nagy István „nyelvén”. meghívja Önt 1976. április 25-én, 11 órára a Kalocsai Városi Kiállítóterembe (I. István L. 12—14.) A NAGY ISTVÁN EMLÉKKIÁLLÍTÁS megnyitására A BAJAI TÜRR ISTVÁN MÚZEUM A KALOCSAI VISKI KÁROLY MÚZEUM A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF MÚZEUM ÉS A KALOCSAI PETŐFI SÁNDOR MŰVELŐDÉSI KÖZPONT A kiállítást megnyitja: DR. KINCSES FERENC a Bajai Városi Tanács elnöke A kiállítás (rendezte: Sümegi György) 1976. ápr. 25 —május 16-ig megtekinthető mindennap 10—12, 14—17 óráig, Hétfő szünnap.