Remsey Jenő György Párizsi képek (Csók István Galéria, Budapest, 1976)

A történelem levegője vesz körül bennünket ezen a szép kiállításon. A kilencvenegyedik évét jó erőben élő Remsey Jenő húsz utolsó alkotó esztendejének termékei. Mondhatjuk úgy is, hogy egy hét évtizedet ölelő szorgalmas, küzdelmes művészi pályafutás koronája. Különös igézete a kiállított anyagnak, hogy a festmények zöme Franciaországban, Párizsban készült. Tanúsága egy élénk, mindig kutató, soha meg nem nyugvó művész-vérmérséklet eleven s nem fáradó erejének. Hiszen Remsey Jenőnek egész élete a megismert szépnek és annak csodálatában, gyakorlatában telt el s amikor az idő kerekének forgása, vagy nemzetek életét változtató, sújtó világrengések megállást, néha visszakozást parancsoltak fejlődésének lendületére, mindig volt menedéke új erő gyűjtésére. A hazai föld, maga a nép, amelynek értékeit már mások is gyűjtötték. Mások is éltek vele. Gödöllő volt ez az anyaföld, ifjú indulásának színhelye, ahol Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor frissen kibontott zászlaja alá szegődött s a szecesszió által sugalmazott népi formai és népi szellemi ér­tékeknek vált kutatójává és elmélyült, megértő munkájává. Nemcsak ecsetével bontotta ki művészi mondanivalóit ekkor, hanem a népművészet elemeit, a népmese hímes világát is formálta a nép eszkö­zeivel, fonallal és szövőszékkel. Meg kellett élnie a fiatal indulás lelkesedésének kihamvadását. A gödöllői művésztelep megszűnését. A társak, az egykori mesterek kihaltak mellőle. Egyedül tartotta magasra a zászlót. Magános napjain érlelt új alkotásait maga vitte az egyre kavargóbb és egyre vásáribb piacokra, amiket a kiállítási termek jelen­tettek sokáig. Műveivel megállást parancsolt az elmélyült, az anyagban is gondolatot kereső s a homály­ban utat, kibontakozást jelentő fényt áhító rokonlelkeknek. A vele együttérző művészekből újabb társa­ságot szervezett s sok évtized munkásságát szentelte ennek az újabb s­zterikus művészi célkitűzésnek. Hangja azonban éppúgy, mint a vele együttérzők hangja is egyre halkabbá vált a második világégés za­jában. Tulajdonképpen meg is szűnt volna, ha nem lett volna erősebb Remsey Jenő életereje. De benne volt erő arra, hogy kitörjön Párizsba, és tanulmányútjait többször megismételje. A párizsi új realista törekvések között társakat keressen magának, művészi elveinek társakat nyerjen s a színnek, kifejező formának és a fénynek új, s számára modern, bár közérthető s a látható világ elemeiből szőtt festményeit teremtse újjá Gödöllőn. Egy évszázad háromnegyed részét foglalja le Remsey Jenő művészpályája. Joggal írtuk le tehát, hogy tör­ténelmi levegő vesz bennünket körül, amikor ennek a pályának az örökké megújulni képes erejét bizo­nyító utolsó húsz esztendejét látjuk a képeken. Egy olyan művész életének koronáját, aki jó tanítvány volt, kitűnő mester, hazai földbe, népbe kapaszkodó, széles látókörű patrióta s nemzetközi érzésű utazó. Egyszóval értékes művész: KAMPIS ANTAL

Next