Ridovics László festőművész kiállítása (Csók István Galéria, Budapest, 1976)
alkotás társadalmi tevékenység, s mint ilyen csak úgy képes betöltetni hivatását, ha a köröttünk zajló élet legfrissebb megnyilvánulásait tartalmazza. Festészete jellegzetesen példázza azt, hogy a világnézet miként ölt testet a képzeletben és a művészi produktum miképp formálódik közösségi gondolkodásmóddá, vagyis az alkotó hitvallását, szemléletét tükrözi egyfajta társadalmi-művészeti vallomás Tasnádi Attila A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT RIDOVICS LÁSZLÓ MUNKÁCSY-DÍJAS FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1976. NOVEMBER 25-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN FÉL 6 ÓRÁRA. MEGNYITJA: DR ÚJVÁRI BÉLA MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ. MEGTEKINTHETŐ 1976. NOVEMBER 25-DECEMBER 9-IG. HÉTKÖZNAP 9,30-18 SZOMBATON 9-14, VASÁRNAP 10-14 ÓRÁIG. CSÓK ISTVÁN GALÉRIA BUDAPEST, V. VÁCI UTCA 25. Akik szívükön viselik a magyar művészet sorsát, aligha nézhetik közömbösen, hogy egyre kevesebb lesz az olyan kiállítás, ahol a saját életünk és környezetünk művészi ábrázolásával találkozunk. Nem divat manapság a szűkebb haza gondjaival bíbelődni, s ennek prizmáján át látni és láttatni a tágabb világot, mert az effajta alkotói magatartás könnyen korszerűtlennek találtatik a művészi minőséget csupán a formanyelvi összetevők milyensége felől értelmezők mérlegén. Pedig régi igazság: minden nemzet csak a saját művészi karakterével — s ebben a tartalmi tényezők épp úgy benne foglaltatnak, mint a formaiak — járulhat hozzá az egyetemes fejlődéshez. Ridovics László nem mond le a művészet valóságfeltáró feladatairól, következetesen vallja, hogy az formájában. Ridovics festői formanyelve érzelmi-esztétikai meglátásainak bővérű, élénk megnyilvánulása, ám a színek és a fények pazar színjátékában is hű marad realista meggyőződéséhez. Nem akarja utánozni a természetet, nem akar csalóka benyomást kelteni, de ábrázolásai a külsődleges logikának, az elvont absztrakciónak sem engedelmeskednek. A tapasztaltak deformálása helyett motívumainak kreatív átélésével, azok expresszíven felfokozott színeivel és új egységekbe csoportosított formáival akarja elérni a valóság átalakítását, átformálását. Festményeinek szín- és foltritmusa a jelen és a jövő frissességét, dinamikáját érzékelteti, s ez forradalmi közérzettel, optimizmussal tölt bennünket el. Ha meg akarjuk érteni művészi ábrázolásának kiindulópontját, azt is kell látnunk, hogy milyen tudatosan törekedett színskálája pontos kidolgozására, az indulatait tolmácsoló színfoltok, színharmóniák határozott rendszerbe szervezésére. Férfiasan kemény és derűsen üde, s egyszersmind vonzóan egyszerű világa ilyetén az elmélyült művésziség minden jegyét felöleli; mondandója a gazdag hagyománykincs átlényegítésével válik aktuálisan érvényessé. S ezt a hagyományőrzést tartalmi értelemben is felvethetjük, mert Ridovics László tudatában van annak, hogy egy nemzet kultúrája folyamat eredménye, amelyből kiszakadni, amellyel szembefordulni büntetlenül nem lehet. Mert ez a folyamat a mi valóságunk, nemzeti mivoltunk szellemi-erkölcsi biztosítéka.