Sós László és Kemény Éva grafikusművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1976)
udapesti önálló kiállításon eddig plakáttal, főként politikai plakáttal szerettek. Ez a kiállításuk — vitatható szakmai szóhasználat szerint — ún. kisbikákkal indul, funkciójuk szerint reklámgrafikákkal. Az alkalmazott grafának ez a területe követi a legmozgékonyabban a gazdasági élet, a gazdasági etenciál alakulását, a sajátosságait tehát nem elsődlegesen ideológiai-politikai nyerők határozzák meg. Lépést kell hogy tartson a vizuális kultúra alakulóival, az arra ható divathullámok (színösszeállítási vagy formai divatok) mindenezdülésével, hiszen elsősorban árut hirdet és azonnal kell hatnia. Az alkalmazott grafikának ezzel a területével eddig minden bizonnyal többet foglaloztak pszichológusok, szociológusok, gazdasági szakemberek, mint művészettrténészek. Pedig a néző ízlésének alakulására, szelekciós készségére, formai döntésére nagymértékben hat a reklámgrafika, a címke, a prospektus, a csomaolás, az embléma. A formaalkotásnak ezzel a területével van a leggyakrabban olgunk; megoldásai, tárgyai ott láthatók utcán, kirakatban, boltokban, lakásán, munkahelyen: óriási az ízlést alakító és formai kultúrát irányító hatása, mintegy szerves része a második természetnek, a mesterséges természetnek, mindannak, ami a környezetesztétika fogalomkörébe tartozik, tárlat alkalmából sem hagyható azonban figyelmen kívül SOKY-ék egyéb kiállításokról jobban ismert munkássága. És nemcsak azért, mert a műcsarnoki eső teremben is szerepel politikai „kisgrafika”, politikai reklám.