Szabó Erzsébet (Csók István Galéria, 1976)
Forma, technológia, funkció a három szempont, mely Szabó Erzsébet művészi alkotótevékenységének középpontjában áll. A színezés kérdése hol erősebben, hol csak másodlagosan kap szerepet. Gyakorlatában a forma és a technológia olykor évente többször is változik, de mindig a funkcióhoz igazodva. Azon ritka iparművészek közé tartozik, akik sohasem adták fel a gyakorlati felhasználhatóság elvét, a kétes „képzőművészeti igényű babérokért. Első önálló kiállítása a Csók István galériában volt 1965- ben. Akik még emlékeznek rá, tudják, hogy azon a kiállításon a kezdetek korlátait mind ledöntötte és már nemcsak csiszolt, homoksugárral megmunkált, hanem hutakész üvegeket készített. Saját formáit alakította gazdagon, változatosan. De minden darabja a használhatóságnak volt alárendelve. 11 év után egy sokkal szélesebb funkcionális művészetet mutat be Szabó Erzsébet. Már nemcsak sorozatgyártásra alkalmas készleteket, hutakész vázákat és tálakat, hanem bő változatban az építészethez kapcsolódó sík és plasztikus üvegeket is. Hagyományos technikájú ólmozott üvegablakok, falat burkoló plasztikus tükörüvegek és térelválasztó üvegplasztikák adják az új témákat. A Magyar Népköztársaság moszkvai Nagykövetsége nagy térelválasztója, a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet üvegablakai és számos más, már megvalósított hasonló épületüveg volt az itt bemutatottak előzménye. Végül a kiállításon szereplő alkotások közül még egy érdekes anyagra kell felhívnunk a látogatók figyelmét: az üvegfejekre. Ezek néhánya első ízben a múlt évi Koppenhágai Nemzetközi Üvegkiállításon vett részt, ahol nagy sikert arattak. Művészetében ez egészen új törekvés és nyugodtan mondhatjuk, hogy első kísérletsorozata már igen magas szintű művészi eredményt hozott. Reméljük, hogy a jövőben a főváros művészet iránt érdeklődő közönségének nem kell ily hosszú ideig várnia, míg Szabó Erzsébet újabb és újabb eredményeiről számot ad. Dr. Domanovszky György