Szemethy Imre grafikusművész kiállítása (Helikon Galéria, Budapest, 1976)

1. Szentkuthy Miklós világa, 1975. rézkarc, 40x50 cm 2. Az egyetlen metafora felé (Parem Esse Meta­­phorae Unae), 1976. rézkarc, 30x50 cm SZENT ORPHEUS BREVIÁRIUMA: 3. Széljegyzetek Casano­vához I. 1976. rézkarc, 19x36,5 cm 4. Széljegyzetek Casano­vához II., 1976. rézkarc, 39,5x49 cm 5. Fekete Reneszánsz (Brunelleschi), 1976. rézkarc, 39,5x49,5 cm 6. Eszkoriál I., 1976. rézkarc, 40,5x44 cm 7. Eszkoriál II., 1976. rézkarc, 39,5x49 cm 8. Europa Minor I. (Genfi), 1976. rézkarc, 39,5x44,5 cm 9. Europa Minor 11., (Mary Tudor), 1976. rézkarc, 18,5x38,5 cm 10. Szent Orpheus, 1976. rézkarc, 30x40 cm 13. Vallomás és bábjáték 11., 1976. rézkarc, 29,5x40 cm 14. Vallomás és bábjáték 111., 1976. rézkarc, 16x39,5 cm 15. II. Szilveszter második élete I., 1976. rézkarc, 30x39,5 cm 16. II. Szilveszter második élete II., 1976. rézkarc, 39,5x46,5 cm 17. II. Szilveszter második élete III., 1976. rézkarc 26x38,5 cm 18. Kanonizált kétségbe­esés I. (Kételkedő Szel Hugó), 1976. rézkarc, 40,5x49,5 cm 19. Kanonizált kétségbe­esés II. (Zeusz Femina), 1976. rézkarc, 21x29,5 20. Kanonizált kétségbe­­ esés III. (Blason du Monde), 1976. rézkarc, 40x49,5 cm (Idézet Szentkuthy Miklós: Szent Orpheus Breviáriuma c. művének I. kötetéből.) A kiállítási intézmények, műcsarnok és A MAGYAR HELIKON MEGHÍVJA ÖNT Szentkuthy - illusztrációk SZEMETHY IMRE GRAFIKUSMŰVÉSZ KIÁLLITÁSÁRA 1976. NOVEMBER 11-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR MEGNYITÓ BESZÉDET MOND: SÍK CSABA HELIKON GALÉRIA BUDAPEST V., EÖTVÖS LORÁND UTCA 8. A KIÁLLÍTÁS NYITVA: 1976. NOVEMBER 11 — DECEMBER 5. HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL NAPONTA 10—18 ÓRÁIG BELÉPÉS DÍJTALAN A KIÁLLÍTÁST RENDEZTE: KRATOCHWILL MIMI 11. Cynthia, 1976. rézkarc, 34x47 cm 12. Vallomás és bábjáték­­, 1976. rézkarc, 28x34,5 cm ..A 20. század irodalmi alkotása kifejezi egy-egy életgóc (mondjuk, egy nagy intellektussal és hajszálpontos érzé­kekkel megvert emberi élet) teljes egységét, naplóját, metafizikáját s a kettő harcából származó téma­ jelké­peit. Nincs külön „kiadatlan levelezés", nincs külön „szerző tudományos kísérletei”, nincs külön „költői mű­vei". Ennek a formának kétségtelenül megvan éppúgy a klasszicizmus­ magva és lehetősége, sőt klasszicizmus­kényszere, mint minden eddigi stílusnak, mely egy új él­mény kínzó erejétől született a világra. Hierarchiádan nagy totalitás? Ezalatt addig, míg program, a finnyások és hordárok csak káoszt és harmad- vagy tized-romanti­­kát, esztelen asszociáció-tenyészetet, a butaságra alibi­maszkot ragasztó irracionalizmust, a művészi impoten­ciát leleplező naplóanarchiát tudnak érteni. Lehet, hogy tán valóban az. Ha ez egyszer kiderül, ott kell hagyni, mint rossz eszközt, minden lamentálás és fausti „habe nun ach!" nélkül. De kétségtelenül nemesen intellektu­ális és nemesen művészi vagy oly művet látni, melyben életünk alapélménye nyerne hiánytalan kifejezést: az egész világ, természet és többi emberek, az egész törté­nelmi múlt, az összes vallási kompenzációs reflexek, a nagy vágyak sémái, az egyéni élet pillanatról pillanatra bukdácsoló adaptációi egyetlenegy egységben — lírai kötöttség, metafizikai Ikarusz-őrület, hangulat-homály és erőltetett dogma mind egyetlen nagy egységben, össze­függéseikben — élet és mű, egyéni torzó és egész opus csodálatos házassága, egybeolvadása.”

Next