Túry Mária festőművész kiállítása (Csók István Galéria, Budapest, 1976)

TURY MÁRIA Tury Mária a legfiatalabb képzőművé­szek közé tartozik. 1953-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát és Semmel­­weiss c. festményével elnyerte a festődiplo­mát. Egyben ezzel a festményével mutat­kozott be a IV. Magyar Képzőművészeti Kiállításon a nyilvánosság előtt. Azóta ismételten szerepelt az 1954. évi tárlaton. Olvasó leány c. képe megérdemelt sikert aratott, majd az Egészségügyi Miniszté­rium megbízásából Orvos az üzemben c. kompozíciót festette meg. Szorgalmas, ér­zékeny tehetségéről nyújt képet ez a ki­állítás, de ezzel még nem jellemeztük egész tevékenységét, mert mint tanársegéd ered­ményes munkát végez az Iparművészeti Főiskola alakrajzi osztályán. Tury Mária az egészséges új művész generáció tagja. Egész eddigi munkássá­gából vidámság, derű árad. Nem keresi affektáltan az élet problémáit , természe­tesen és magától értetődően tanulmányoz­za környezetét, s a mai élet sajátos voná­sait is. Kitűnő festők nevelték, Doma­­novszky, Konecsni, s végül Szőnyi István voltak a mesterei — és fejlesztették tehet­ségének azt a különösen szimpatikus voná­sát, hogy minden kerülő nélkül meg tudja látni a dolgok lényegét, a helyes össze­függéseket és átérezni a hangulati értékü­ket. Szinte úgy tűnik, hogy az a realista felfogás, mely itt bontakozik ki előttünk, minden erőfeszítés nélkül alakult ki benne; biztosan tapint a lényegre, nem kínos, görcsös, amit alkot , fölényesen, de mégis, szeretettel bontja ki reflekczióit, s egyen­súlyba hozza a valóság objektív elemeit a művészi átélés szubjektív vonásaival. Ennek a könnyed és magát értetődő ,­ de azért nem probléma­mentes alkotói mun­kának legfőbb indítéka emberközponti szemlélete. Az emberábrázolás — mint ezek a munkák is bizonyítják —, tudato­san és öntudatlanul is — művészetének a magja. Szeretettel és megértéssel foglal­kozik az emberrel, nincs benne semmi elő­ítélet, nem akar eleve elterve­lt művészi problémákat a modellekbe vetíteni. Ugyanakkor azonban hiba lenne nem észrevenni, hogy nemcsak olyan modelle­ket és szituációkat, választ ki, melyek hozzá közel állnak, keres és kísérletezik, minél többet akar megismerni és alkotásaiba fog­lalni a világból és az emberekből. Ez a vonás adja meg a lehetőséget a tovább­fejlődéséhez. A tapasztalat szerint sok fiatal festő hamar megreked egy-két neki tetsző karakternél, hangulatnál, s ez a modorosság szülőanyja. Tury Mária szinte programszerűen kerüli azokat a tényező­ket, melyek korán egy irányba korlátoz­nák szemléletét, tudja, hogy a művésznek az élmények és tanulmányok minél na­gyobb bőségére van szüksége, hogy később legyen miből válogatni, tanulságokat le­szűrni. Ez persze nem jelenti azt­, hogy a fiatal festőnő munkáinak nincs karaktere. Az a céltudatosság, hogy minden tanul­mányának az eredményét szervessé tegye, hogy a kísérletezés tanulságait a maga fejlődésének érdekében tovább fejlessze, s az így átélt problémákat szisztematikus munkával kiérlelje — adja meg tehetsége első zsengéinek az értelmét és jellegét. Mindebből világosan következik, hogy tanulmányai, feljegyzései sokfélék. A vi­lágban való gyönyörködni tudás, szabaddá elfogulatlanná teszik figyelmét, a dolgok iránti szeretete a rajz biztonságát, egészsé­ges valószerűségét idézi elő. Festményeibe, aquarelljeibe az említett jó tulajdonságok mellé, kitűnő színérzéke és biztos techni­kája párosul. Főleg Szőnyi művészetének tanulságai érződnek meg festményein, de ez nem epigonszerű, vagy eklektikus jellegű átvételekben nyilvánul meg, hanem a dolgok lírai szemléletében a színekkel való kifejezés állandó céltudatos keresésében és a lény festői, alakító szerepének ismere­tében. Elmondható, hogy Tury Mária helyes és eredményeket ígérő művészi irányban halad. Ez a kiállítás megmutatja, hogy ér­tékes tényezőjévé válhat az új magyar képzőművészetnek. Végvári Lajos

Next