Túry Mária festőművész kiállítása (Csók István Galéria, Budapest, 1976)
TURY MÁRIA Tury Mária a legfiatalabb képzőművészek közé tartozik. 1953-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát és Semmelweiss c. festményével elnyerte a festődiplomát. Egyben ezzel a festményével mutatkozott be a IV. Magyar Képzőművészeti Kiállításon a nyilvánosság előtt. Azóta ismételten szerepelt az 1954. évi tárlaton. Olvasó leány c. képe megérdemelt sikert aratott, majd az Egészségügyi Minisztérium megbízásából Orvos az üzemben c. kompozíciót festette meg. Szorgalmas, érzékeny tehetségéről nyújt képet ez a kiállítás, de ezzel még nem jellemeztük egész tevékenységét, mert mint tanársegéd eredményes munkát végez az Iparművészeti Főiskola alakrajzi osztályán. Tury Mária az egészséges új művész generáció tagja. Egész eddigi munkásságából vidámság, derű árad. Nem keresi affektáltan az élet problémáit , természetesen és magától értetődően tanulmányozza környezetét, s a mai élet sajátos vonásait is. Kitűnő festők nevelték, Domanovszky, Konecsni, s végül Szőnyi István voltak a mesterei — és fejlesztették tehetségének azt a különösen szimpatikus vonását, hogy minden kerülő nélkül meg tudja látni a dolgok lényegét, a helyes összefüggéseket és átérezni a hangulati értéküket. Szinte úgy tűnik, hogy az a realista felfogás, mely itt bontakozik ki előttünk, minden erőfeszítés nélkül alakult ki benne; biztosan tapint a lényegre, nem kínos, görcsös, amit alkot , fölényesen, de mégis, szeretettel bontja ki reflekczióit, s egyensúlyba hozza a valóság objektív elemeit a művészi átélés szubjektív vonásaival. Ennek a könnyed és magát értetődő , de azért nem problémamentes alkotói munkának legfőbb indítéka emberközponti szemlélete. Az emberábrázolás — mint ezek a munkák is bizonyítják —, tudatosan és öntudatlanul is — művészetének a magja. Szeretettel és megértéssel foglalkozik az emberrel, nincs benne semmi előítélet, nem akar eleve eltervelt művészi problémákat a modellekbe vetíteni. Ugyanakkor azonban hiba lenne nem észrevenni, hogy nemcsak olyan modelleket és szituációkat, választ ki, melyek hozzá közel állnak, keres és kísérletezik, minél többet akar megismerni és alkotásaiba foglalni a világból és az emberekből. Ez a vonás adja meg a lehetőséget a továbbfejlődéséhez. A tapasztalat szerint sok fiatal festő hamar megreked egy-két neki tetsző karakternél, hangulatnál, s ez a modorosság szülőanyja. Tury Mária szinte programszerűen kerüli azokat a tényezőket, melyek korán egy irányba korlátoznák szemléletét, tudja, hogy a művésznek az élmények és tanulmányok minél nagyobb bőségére van szüksége, hogy később legyen miből válogatni, tanulságokat leszűrni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fiatal festőnő munkáinak nincs karaktere. Az a céltudatosság, hogy minden tanulmányának az eredményét szervessé tegye, hogy a kísérletezés tanulságait a maga fejlődésének érdekében tovább fejlessze, s az így átélt problémákat szisztematikus munkával kiérlelje — adja meg tehetsége első zsengéinek az értelmét és jellegét. Mindebből világosan következik, hogy tanulmányai, feljegyzései sokfélék. A világban való gyönyörködni tudás, szabaddá elfogulatlanná teszik figyelmét, a dolgok iránti szeretete a rajz biztonságát, egészséges valószerűségét idézi elő. Festményeibe, aquarelljeibe az említett jó tulajdonságok mellé, kitűnő színérzéke és biztos technikája párosul. Főleg Szőnyi művészetének tanulságai érződnek meg festményein, de ez nem epigonszerű, vagy eklektikus jellegű átvételekben nyilvánul meg, hanem a dolgok lírai szemléletében a színekkel való kifejezés állandó céltudatos keresésében és a lény festői, alakító szerepének ismeretében. Elmondható, hogy Tury Mária helyes és eredményeket ígérő művészi irányban halad. Ez a kiállítás megmutatja, hogy értékes tényezőjévé válhat az új magyar képzőművészetnek. Végvári Lajos