V. ötéves terv 1945-1975 - Sós László és Kemény Éva grafikusművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1976)
dapesti önálló kiállításon eddig plakáttal, főként politikai plakáttal szereltek. Ez a kiállításuk — vitatható szakmai szóhasználat szerint — ún. kisafikákkal indul, funkciójuk szerint reklámgrafikákkal. Az alkalmazott drognak ez a területe követi a legmozgékonyabban a gazdasági élet, a gazdaságitendál alakulását, a sajátosságait tehát nem elsődlegesen ideológiai-politikai nyerők határozzák meg. Lépést kell hogy tartson a vizuális kultúra alakulóval, az arra ható divathullámok (színösszeállítási vagy formai divatok) minden üdülésével, hiszen elsősorban árut hirdet és azonnal kell hatnia. Az alkalazott grafikának ezzel a területével eddig minden bizonnyal többet foglaltak pszichológusok, szociológusok, gazdasági szakemberek, mint művészetrténészek. Pedig a néző ízlésének alakulására, szelekciós készségére, formai intésére nagymértékben hat a reklámgrafika, a címke, a prospektus, a csomózás, az embléma. A formaalkotásnak ezzel a területével van a leggyakrabban ilgunk; megoldásai, tárgyai ott láthatók utcán, kirakatban, boltokban, lakásin, munkahelyen, óriási az ízlést alakító és formai kultúrát irányító hatása mintegy szerves része a második természetnek, a mesterséges természetnek mindannak, ami a környezetesztétika fogalomkörébe tartozik, tárlat alkalmából sem hagyható azonban figyelmen kívül SOKY-ék egyéb, állításokról jobban ismert munkássága. És nemcsak azért, mert a műcsarnoki főteremben is szerepel politikai „kisgrafika”, politikai reklám.