Aranyi Sándor festőművész kiállítása (Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely, 1977)
A TORNYAI JÁNOS MÚZEUM szeretettel meghívja Önt és kedves családját Aranyi Sándor festőművész kiállítására Megnyitja: LENGYEL BALÁZS író 1977. évi szeptember hó 17-én délután 5 órakor Közreműködik: JANDÓ JENŐ zongoraművész LIGETI ANDRÁS hegedűművész Aranyi Sándor festőművész az Alföld neveltje, Csongrádon él. Festészete a tájban gyökeredzik. Piktúrájában soha nem tagadta meg az alföldi életet. Nehéz, sötét színeinek hagyománya van e táj nagymúltú festészetében, ahol pedig lágyabb, puhább festékkeverékkel dolgozik, ahol könnyebben mozog az ecset ott a kiválasztott élethelyzet, vagy alacsony horizont idézi meg az ő, illetve az Alföld világát. Aranyi Sándor, aki 1974-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Iván Szilárd növendékeként, nem fest problémamentesen. De hiszen korunk ezerféle jelensége között egy sem akad, amelyet probléma nélkülinek ítélhetnénk. A fiatal festő problémalátása szerteágazó, s ezért találunk képei között ellentétes érzésűeket is, komolyabbkönnyebb témafelvetésűeket. Minden érdekli, nem kötelezte még el magát egyetlen témakörnek sem: tájképei és csendéletei mellett egyenrangú társ a más megfogalmazást kívánó és találó Legenda. Legnagyobb értéke a festészetnek és így ennek a kiállításnak is Aranyi piktúrájának következetes hagyománytiszteletben gyökeredző mindig újat kereső kifejezésmódja, mely az álom-lírától az ünnep hétköznapokon keresztül a mindennapok drámaiságáig terjed. Festészetével nem könnyű feladatra vállalkozott, s hogy nézőinél mennyiben éri el a kívánt hatást, az rajtunk is múlik, a közönségen. Keressük a képek igazát olyan őszintén, amilyen őszintén a festő megmutatni kívánta nekünk. Chikán Bálint