Bedri Rahmi Eyüboglu török festőművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1977)
Bevezető Bedri Rahmi EVÜBOGLU a Fekete tenger partján született, művelt családban. Az innen származó emberek, ahol a táj állandóan hangos a hullámok zúgásától, híresek mozgékonyságukról, gyakran szentimentálissá váló romantikus világnézetükről és alkotóerejükről. Bedri Rahmi festőként, költőként és íróként megszámlálhatatlan mennyiségű művet hozott létre. Kiemelkedő jelentőségű a szeretetnek és mélységes harmóniának az a szintézise teszi őt, mellyel honfitársaihoz és hazájának természeti szépségeihez, kultúrájához kötődött. Azok a művészek, akik kívül éltek a modern művészet központjain, mindig törekedtek arra, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő és a helyi hagyományokon alapuló művészetet hozzanak létre. Azonban ezek a törekvések — a zenei terület kivételével — ritkán vezettek sikeres eredményre. Kétségtelen, hogy a művész sajátos egyéniségének fejlődését az határozza meg elsősorban, hogy milyen módon képes feldolgozni élményeit és tapasztalatait. Bedri Rahmi kiválóan teljesítette ezt a feladatot, tudatosan követte azokat az elképzeléseket, melyeket hazájának népisége és művészete nyújtott számára. Ez tette lehetővé azt, hogy a kortárs török festészet kimagasló egyéniségévé váljék. Fiatalságának alkotói elképzeléseire a fauvizmus és néhány „független" művész hatott. Ezt az Európából hozott formavilágot egyesítette anatóliai hazájának gazdag, és sokféle életmegnyilvánulásából eredő alkotni akarásával. Ez a törekvés vezette őt új művészeti kifejezőeszközökhöz. Munkásságának második szakaszában — mely sajnos egyben az utolsó is lett —, 1940-től, Bedri Rahmi folklorisztikus témákkal és formákkal foglalkozik. Az ezután következő három évtizedben, mely számára igen gyümölcsöző volt, gazdagon merített minden lehetséges ősi forrásból. Művészetére nagy hatást gyakoroltak a kézzel nyomott fejkendők, kelimek, használati eszközök, sőt a szegénynegyedek életéből is sajátos indíttatást kapott. Minden érdekelte, ami a nép mindennapi környezetéhez tartozik és mindezt művészetébe is bevonta. Igen jellemző rá egyik verse, melyben arról szól, hogy kék teknősbékát fog festeni. Ahogyan a fáradt vándor hosszú bolyongás után megtér ifjúságának színhelyére, úgy tért vissza Bedri Rahmi utolsó éveiben régi, kedves témáihoz. Pályája kezdetén szívesen választott témát a török hanok, fogadók életéből, és a hanok lugasaiban függő kelimek ábrázolásával fejezte be pályafutását. Az egyszerű emberek mindennapi életének jelenetei ugyanakkora jelentőséget kapnak művészetében, mint a régi török kerámiák titokzatosan bonyolult vonalai, melyek szintén kifejezőeszközeivé váltak. Ez a kiállítás Bedri Rahmi életművének csak egy részét mutatja be és művészi fejlődésének csupán legfontosabb tendenciáit szemlélteti. Ennek ellenére reméljük, hogy az egyik legjelentősebb modern török festő művészetének ez a szelete is képes az alkotó személyiségét legalább részben közvetíteni. Özdemir Altan docens