Design Ipari formák a lakásban (Iparművészeti Műzeum, 1977)
MI A DESIGN SZÁMUNKRA? Napjainkban mind több figyelmet szentelnek a design kérdésének, különböző helyeken elemzik és vitatják jelentőségét. Ez az újnak ható fogalom korántsem új. Mint sajátos szakmai tevékenységet — jelenlegi, vagy a jelenlegihez közeli formában — mintegy 70 éve ismerik, de voltaképpen az ipari forradalom műszaki-társadalmi változásai hívták létre; alapelvei pedig az első emberi települések, az első munka- és használati eszközök idejéből erednek. Maga a szó az olasz disegno (rajz, vázlat, terv) angol változata; szélesebb értelemben tervezést, tervet, formát, kialakítást jelent az anyagi kultúra különböző területein: kézműves, művészi, ipari, műszaki stb. tevékenységben. Pontosítására jelzőkkel párosítják: műszaki tervezés, engineering design. Az ipari termék formai-használati kialakítása az industrial design. Ez utóbbi 1919-ben keletkezett, s az elmúlt évtizedek során világszerte elterjedt. Nálunk a — szűkebb értelmű — „ipari formatervezés” kifejezés használatos, de éppen a forma hangsúlyának csökkentésére mind gyakrabban jelölik az egyetlen angol szóval: design (ejtsd: dizájn). Azt, hogy voltaképpen mi a design, másképp ipari formatervezés, sokféleképpen válaszolták és válaszolják meg ma is. A 19. század során többnyire, de olykor még az elmúlt évtizedekben is a gyártmányok külsejének „kozmetikázását”, sokszor egyenesen a díszítését értették rajta. Később a tárgyak funkcionális-szerkezeti kapcsolatainak kialakítása lépett előtérbe. Napjainkban a konkrét, egyedi tárgy helyett a tárgyak és eszközök egymáshoz való viszonyának, öszszefüggő rendszerének megteremtése az elsődleges cél. Változtak a munkamódszerek is. Korábban az intuitív, egyéni, művészeti megközelítés meghatározó volt, ma pedig a mind szerteágazóbb, objektívabb tudományos megközelítés, valamint a konstruktőrök csoportmunkája az eszmény. Mintegy másfél évtizede a design (illetve industrial design) fogalmán az ipari termékek, újabban termékrendszerek szerkezeti-funkcionális, anyagi és szellemi használatra alkalmas formaminősége tervezését, illetve érzéki-konkrét sajátosságainak együttesét értjük világszerte. A tevékenységi terület, a tervezés, illetve a termék társadalmi szerepének megítélésében azonban továbbra is jelentősek az eltérések. Sokan (s ezek vannak többségben) csak a használati és munkaeszközök tervezését, mások a tárgyi-téri környezet teljes egészének alakítását értik alatta (Nelson). Vannak, akik különböző probléma-szintjeiről beszélnek: az egyedi termék-tervezés különböző változataitól a termékek összefüggő rendszereinek tervezéséig (Dobsin). Többen a designt nem is egy területileg lehatárolható tevékenységnek, hanem alkotói módszernek tekintik (Talion), sőt találkozunk olyan nézetekkel is, amelyek szerint minden célszerű cselekvés design (Papanek). Meghatározzák művészetnek, mégpedig „absztrakt” (Read), illetve „alkalmazott” művészetnek (de Morant), népművészetnek (Banham), művészeti határesetnek (Aradi), az eladás, az üzlet hajtóerejének, a profit-termelés eszközének (Loewy) és minősítik tudománynak (Maser) épp úgy, mint sajátos alkotói tevékenységnek (Regenau). E különböző értelmezések a jelenség egyegy oldalának kiemelésén, abszolutizálásán, illetve komplex, interdiszciplináris felfogásán alapulnak. Végső soron igaza van Tomás Maldonadonak, hogy „a design különböző filozófiái a világhoz való különböző viszonynak kifejezői. A hely, melyet kijelölünk a designnak a világban, attól függ, hogyan fogjuk fel a világot.” Azaz, az industrial design jellemzését nem választhatjuk el attól a társadalmi-gazdasági rendszertől, kultúrától, amely használja. A valóságos gyártmány számunkra az ember sokirányú képességének objektivációja, a gyáripari termékek, vagyis „az érzéki, idegen, hasznos tárgyak formájában, az elidegenülés formájában, az ember tárgyiasult lényegi erői állnak előttünk.” (Marx). A valóságos tárgyban, a tárgy érzéki-konkrét valóságát adó formában megmutatkozó összetett társadalmi-egyéni szükségletnek csupán esztétikai értékre vagy éppen profitszerző tulajdonságokra szűkítése félreértés vagy durva torzítás. A gyártmány ugyanis értelmét a használatban nyeri el, a 2