Ferdinánd Judit grafikusművész (Stúdió Galéria, Budapest, 1977)
Rokonszenves és tartalmas grafikai munkásságot ismerhetünk meg Ferdinánd Judit kiállításán. Az első — minőséget is érintő — jelzőt azért érezhetjük indokoltnak, mert minden művét szakmailag kifogástalan technikai biztonság, műgond, artisztikum és ízlés hatja át; a tartalmasság követelménye pedig lényegi jegyekben mutatkozik; mindig van pontossan feltárható közölnivalója a számunkra. Mindezek az erények fontos esztétikai értékmeghatározók, amelyeket számon is kell kérnünk minden képzőművészünktől és mindenkor. Ámde a különös egyéniségjegyek, az alkotótehetség megnyilvánulásai most figyelemre méltóbbak a számunkra, annál is inkább, mert Ferdinánd Judit ezekkel sem marad adósunk. Elsőként azt tarthatjuk ebben a vonatkozásban említésre méltónak, hogy a valóságjegyek által determinált motívumvilága igen érzékeny szelekciós képessége alapján kerülnek grafikai lapjain előadásra. Sohasem kalandozik el fantáziája az ábrázolható témakincs végtelenségében; nincsenek mellékgondolatai, a megragadott központi képtémát sem szövi át kísérő szólamokkal, hanem esetleges összefüggésekből kiemelve láttat velünk egy vizuális jelenséget — de értékében megnövelve, s a motívumok önálló jelentéstartalmát felerősítve. Ebből fakad az a sajátosság, hogy minden egyes grafika mementóként idéz fel bennünk archaikus vagy kultikus élményt, és éreztet a ma embere számára értékőrző történelemszemléletet. Madonna-kőszobrok és krisztuskorpuszok, szecessziós formavetésű tárgyi kellékek és elvontabb plasztikus jelenségek, gondolatébresztő rekvizítumok és szimbolikus értelmű formautalások így válnak központi és egyedi vizuális tartalommá, szinte emblematikus tömörségű allegóriákká. Ennek a hatásfoknak elérése érdekében grafikusunk meghaladott minden hagyományokon alapuló kompozíciós szerkezetet, építési módot. Semleges, megmunkálatlan közegből, időtlenné és mozdulatlanná tárgyiasítva, jelenésszerűen döbben elénk egy-egy megidézett élmény, vizuális gondolat, hogy választékosan árnyalt, gazdag plasztikával képzett rajzi szépségeket mutasson fel, hogy elsősorban meditatív alapélményben részesítsen bennünket. Végezetül talán az is értékmérő lehet a számunkra, hogy tisztult, sallangmentes formaképzéssel, de heves gesztusoktól, felfokozott expressziótól mentes, erőltetett magyarázatokat és esztétizálást soha nem igényelve, egyúttal érzékenyen tagolt képzőművészi eszközökkel alakult a mai rangos szintjéig ez a grafika. Ferdinánd Judit művészete egyértelmű és egyenes szándékú munkásságban fogant. Tartalmában mutatkozó gazdagsága, mindig igényes művészi színvonala biztosítja hitelét, minőségének aranyfedezetét. ASZALÓS ENDRE