Sági Sándor festőművész kiállítása (Rudnay Gyula Terem, Eger, 1977)

Személyes adottságai, egyéni hajlamai mellett Sági Sándor festészetének kibontakozására három tényező hatott, szülőföldjének, a Tiszatájnak az emlékanyaga, Koszta József és Boldizsár István szép példája. A két nagy festőművész befolyása, kollegiális figyelme szerencsésen egészítette ki egymást Sági Sándor magára találásának éveiben. Koszta József az alföldi piktúra forró színeinek, belső feszültségének művészi lehetőségeit tudatosította benne, Boldizsár Istvántól a nagybányai tanulságok ihlető útbaiga­zítását kapta, a természetfestésnek azt a felszabadító, harmóniateremtő örömét, aminek képei nép­szerűségét köszönheti, s ami benne a festőművész hivatásérzetét boldogító tartalommal töltötte meg. Munkásságának egységes szellemű termése megint arról győz meg, hogy akik a magyar művészet­­történet múltját részekre akarják bontani, téves elképzelést követnek, mert nincs áthághatatlan szakadék Alföld és Nagybánya, expresszió és plein-air, drámaiság és festőiség között, a Barbaricum­­ban is lehet lírai vallomást tenni, Pannónián is úrrá válhat az indulat vihara. Sági Sándor Csongrádon született, egri kiállításával ünnepli hatvanadik életévét. A Tisza-menti látvá­nyok, fiatalkori élmények elhatározó hatást gyakoroltak festőművészi szemléletére, esztétikai felfogá­sára. S bár ez a szülőföldjéhez kapcsolódó kedélyvilág egész pályáján uralkodó motívummá lett, festményeiben még sincs semmi, ami feloldhatatlan kötöttséget jelentene valamiféle beszűkült helyi hagyományhoz. A balatoni vitorlásokat, az ürömi hegyeket Sági Sándor ugyanazzal az érzékenységgel festi meg, mint a Viharsarok faluvégi házsorait, a vásárhelyi határ végtelen nyugalmát. A földrajzi környezet nem vált ki belőle feltételes reflexeket, mert végül is mindenütt a maga érzéseinek kife­jezésére merít ösztönzést a látottakból, a szelíd hangulatok, a zord szenvedélyek festői jellemképei­hez a táj, az ember, a lelkiállapot, a fénytörés szolgáltat neki indítékot. Megjelenítő képességei talán virágcsendéletein vizsgáznak a legmeggyőzőbben, a szirmok könnyed vagy súlyos, halvány vagy tüzes foltjai pompás színjátékká teljesednek ki műveiben, gyengédség és meghatottság éppen úgy felfedez­hető bennük, mint lendület, bőség, derű, akaraterő. Következetes realizmusa jó közérzetet tükröz, s azt bizonyítja, hogy a művészet sokat tehet az emberi lét bíztató értelmezéséért. Kardvirágok Vitorlásverseny után Barackfavirágzás Gyümölcstálas csendélet Banános csendélet Rózsák csíkos drapériával­­Tiszapart Virágcsendélet kék vázával Rózsák Tihanyi dombokról a Balaton Ürömi hegyek Vadvirágos csendélet Földvári kikötő Tó a falu végén Ülő akt mgt. Alföldi táj mgt. Édesanyám mgt. Napraforgós faluvége Két csónak a nádasban Diófák Október Vihar a Balatonon Három vitorlás Lovas felől a Balaton Vihar a Balaton felett MŰVEK JEGYZÉKE

Next