Sági Sándor festőművész kiállítása (Rudnay Gyula Terem, Eger, 1977)
JP- ' ' Személyes adottságai, egyéni hajlamai mellett Sági Sándor festészetének kibontakozására három tényező hatott, szülőföldjének, a Tiszatájnak az emlékanyaga, Koszta József és Boldizsár István szép példája. A két nagy festőművész befolyása, kollegiális figyelme szerencsésen egészítette ki egymást Sági Sándor magára találásának éveiben. Koszta József az alföldi piktúra forró színeinek, belső feszültségének művészi lehetőségeit tudatosította benne, Boldizsár Istvántól a nagybányai tanulságok ihlető útbaigazítását kapta, a természetfestésnek azt a felszabadító, harmóniateremtő örömét, aminek képes népszerűségét köszönheti, s ami benne a festőművész hivatásérzetét boldogító tartalommal töltötte meg. Munkásságának egységes szellemű termése megint arról győz meg, hogy akik a magyar művészettörténet múltját részekre akarják bontani, téves elképzelést követnek, mert nincs áthághatatlan szakadék Alföld és Nagybánya, expresszió és plein-air, drámaiság és festőiség között, a Barbaricumban is lehet lírai vallomást tenni, Pannónián is úrrá válhat az indulat vihara. Sági Sándor Csongrádon született, egri kiállításával ünnepli hatvanadik életévét. A Tisza-menti látványok, fiatalkori élmények elhatározó hatást gyakoroltak festőművészi szemléletére, esztétikai felfogására. S bár ez a szülőföldjéhez kapcsolódó kedélyvilág egész pályáján uralkodó motívummá lett, festményeiben még sincs semmi, ami feloldhatatlan kötöttséget jelentene valamiféle beszűkült helyi hagyományhoz. A balatoni vitorlásokat, az ürömi hegyeket Sági Sándor ugyanazzal az érzékenységgel festi meg, mint a Viharsarok faluvégi házsorait, a vásárhelyi határ végtelen nyugalmát. A földrajzi környezet nem vált ki belőle feltételes reflexeket, mert végül is mindenütt a maga érzéseinek kifejezésére merít ösztönzést a látottakból, a szelíd hangulatok, a zord szenvedélyek festői jellemképeihez a táj, az ember, a lelkiállapot, a fénytörés szolgáltat neki indítékot. Megjelenítő képességeitalán virágcsendéletein vizsgáznak a legmeggyőzőbben, a szirmok könnyed vagy súlyos, halvány vagy tüzes foltjai pompás színjátékká teljesednek ki műveiben, gyengédség és meghatottság éppen úgy felfedezhető bennük, mint lendület, bőség, derű, akaraterő. Következetes realizmusa jó közérzetet tükröz, s azt bizonyítja, hogy a művészet sokat tehet az emberi lét bíztató értelmezéséért. Tihanyi dombokról a Balaton Ürömi hegyek Vadvirágos csendélet Földvári kikötő Tó a falu végén Ülő akt mgt. Alföldi táj mgt. Édesanyám mgt. POGÁNY D. GÁBOR Napraforgós faluvége Két csónak a nádasban Diófák Október Vihar a Balatonon Három vitorlás Lovas felől a Balaton Vihar a Balaton felett M Ű V EK JEGYZÉ Kardvirágok Vitorlásverseny után Barackfavirágzás Gyümölcstálas csendélet Banános csendélet Rózsák csíkos drapériával 1 iszapart Virágcsendélet kék vázával Rózsák K .