Somogyi Imre festőművész kiállítása (Szinyei Merse Terem, Szekszárd, 1977)

MŰVEK JEGYZÉKE OLAJFESTMÉNYEK Sziklás kert 50X 60 Alkonyat Tatán Nyári virágok 50X 60 Budai hegyek Kertek alatt télen 50X 70 Parkrészlet Almádiban Virág és gyümölcs 50X 70 Csendes Duna Napraforgók 70X 50 Kis malom télen Csillaghegy 50X 80 Barokk malom Tatán Felhős táj 50X 80 Badacsonyi táj virággal Tihanyi belső tó 50X 80 Csendélet a műteremben Hóolvadás után 50X 90 Orgonák tulipánnal Novemberi eső Tatán 60X 80 Falurészlet patakkal Napraforgós csendélet 60X 80 Tavasz a kertben Tinnyei falurészlet 60X 80 Őszi nyárfák Présházak Szekszárdon 60X 80 Hófoltos falu Gemenci erdő 60X 80 Alkonyat a Dunánál Vízparti táj 60X 80 Napraforgók Szekszárdi dombok 60X 80 Csendélet dinnyével Szüretelők a szőlőhegyen 60X 80 Lánchíd Bakta hegyi táj 60X 80 Halászbástya Tulipános csendélet 60X 80 Bicskei táj Hsalászat a tatai tavon 60X 80 Budaörsi hegy Nagymarosi kompkikötő 60X 80 Koratavasz Tatán Erdei rezervátum 60X 80 Örvényesi malom Almádi öböl 60X 80 Virágok az ablakban Csopaki szőlők 60X 80 Sárga virágok almával Sukorói falurészlet 60X 80 Dunántúli táj GRAFIKÁK Balatoni táj­­30 X 45 Halászat Tavaszi virágok 30 X 45 Téli kikötő Lila csendélet 28 X 40 Műteremsarok 30 X 45 60X 60X 60X 60X 60X 50X 70X 70X 70X 80X 80X 80X 80X 80X 70X 90 80 80 60 100 100 100 100 100 100 100 30 X 45 Napraforgók 30 X 45 Margit-híd ködben 30 X 45 Dombos táj Somogyi Imre 1949-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, azóta Budapesten dolgo­zik. 1954 óta rendszeres résztvevője a hazai tárlatoknak, ihletett tolmácsolója a Dunántúl tájainak, Tatató városnak, a Balatonvidéknek. Perkátán született 1918-ban, a Főiskolán Rudnay Gyula, Bernáth Aurél és Elekfy Jenő voltak a mesterei. Mint természetelvű festőt a sokoldalúság jellemzi, alkotói munkásságában mindig szüksége van a természeti valóság közvetlen inspirációjára. Többféle festészeti technikát, anyagot használ, kerüli a gúzsbakötő festészeti szabályokat és módszeréből kirekeszti az esetlegessé­geket. Nem ábrázol körülírtan, az egyszerűségre törekszik és lényegbevágóan fogalmaz. Minden képe lírai érzéssel telített és a szabad természet örömét fejezi ki. Elhisszük neki a megfestett táj, vagy a virágosok valódiságát, mert érezzük művészi őszinteségét. Képei, így a Balaton vidéke, a tatai motívumok bensőséges hangulatú részletei megmutatják, hogy a természet szépsége valóban örök. Új képei azt igazolják, hogy a szemlélete nem változott, de szigorúbb lett a festői felfo­gása és erősebb lett az élmény hatása. Ezen az úton jut el a legújabb munkáinak gazdag érzelmi áradásához, sejtetve a művészpálya gazdag lehetőségei révén az alkotó tovább­fejlődését. Tanulmányutakon Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, a Szovjetunióban és több alkalommal Olaszországban volt. Képei megtalálhatók sok-sok magyar családnál, azonkívül amerikai, holland, osztrák, olasz otthonokban és a Tokiói magyar követségen. Legutóbbi önálló kiállítása 1974-ben Nagykanizsán az Egry József teremben volt, továbbá 1976-ban részt vett a Magyar Néphadsereg Országos Pályázati Kiállításán. 60X 60X 60X 60X 80 80 90 90 60X 60X 60X 60X 60X 60X 80 80 80 80 80 80 80 90 100 100 28 X 40 30 X 45

Next