Cságoly Klára textilművész (Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítóterme, Budapest, 1978)

CSAGOLY KLÁRA 1934-ben Székesfehérváron született. A Magyar Iparművészeti Főiskolát 1960-ban végezte el. A Lakástextil Vállalat tervezője. 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. Kiállítások : 1968 Textil Falikép '68, Ernst Múzeum, Budapest 1971 V. Nemzetközi Textil Biennálé, Lausanne 1973 Magyar Textil Falikép, Manchester 1974 Magyar Textil Falikép, Madrid 1975 Nemzetközi Textil Triennálé, Lodz; Magyar Textilek, Rabat 1976 Magyar Kultúra Háza, Varsó — egyéni kiállítás A Miniatűr textilek II. Nemzetközi Kiállítása, London Magyar Textilek, Vigo-Sternberg Galéria, London Magyar Miniatűr Textilek, MDM Galéria, Varsó 1977 Modern Magyar Textilek, Nordjyllands Kunstmuseum, Aalborg Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely I. 1970; II. 1972; III. 1974; IV. 1976 Az I. Fal- és Tértextil Biennálén a Könnyűipari Minisztérium díját kapta, 1975-ben a World Coasts Council diplomát nyerte el. Cságoly Klára kiállításán a gyapjú és kender természetes színeiből felépülő kompozíciók sora tárul a néző elé. Olyan együttes, amely különböző szövési és applikációs eljárásokkal elérhető plasztikus hatások kutatását ta­núsítja. E kutatások azonban nem öncélúak. A kísérletezés együtt jár az anyag élvezetével, s így a textúra új és új hatásainak kidolgozása önmagában is képes az alkotás élményéhez juttatni a művészt, a technikai pró­bálkozások és felfedezések akkor nyernek Cságoly Klára számára igazi értéket, ha alkalmasak arra, hogy jól szol­gálják a kifejezendő gondolatot. Munkásságának gondolati anyagában modern világképünk tükröződik. Mint századunk oly sok művésze, saját nyelvi eszközeivel a világról alkotott gondolatainak közlésére törekszik. Művei szimbólumok, amelyek néhol nyilvánvalóak — bizonyos esetekben talán túl konkrétak is — másutt gondol­kodásra késztetnek. Cságoly Klára munkásságában mérföldkőnek tekinthetjük 1970-ben készült „Teljesség” című művét, amely több szempontból is adekvát címével: a sík alapból kiemelkedő plasztikus motívum egy nyugodtan terpeszkedő, zárt kör­vonalú forma, amely valóban a teljesség érzetét kelti. Kontúrján belül a plasztikus felület­alakítás egész arze­nálja vonul fel. A műnek ez a vonása is felfogható a teljesség egyik fajtájaként. A gazdagon megmozgatott felület és a sík­szövésű alap éles ellentétét fokozza az egyik változaton a színek ellentéte is, ahol a gyapjú mellett a kender is belép a kompozícióba. Két évvel később a „Teljesség” alapelemeit felhasználva a statikus, kiegyensúlyozott kompozíció ellentétének ki­fejezésére vállalkozott. Megoldást keresett az egység felbomlási folyamatának megragadására. Vázlatai és meg­valósult művei sorozatán külső, vagy belső erők hatására végbemenő hasadás eredményeként áthidalhatatlan tá­volság keletkezik az egy pillanattal előbb még szervesen összekapcsolódó elemek között. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik az 1974-es keletkezésű „Cím nélkül” megjelölésű, organikus formát idéző kom­pozíció. A hagyományos gobelin technikát alkalmazva, a tervező itt elsősorban grafikai eszközökkel élt. Kompozí­ciójában belső eredetű erő működik: a benne rejlő hatalmas feszültség veti szét a formát, amely leginkább egy szétpattanó burokra emlékeztet. A formát teremtő alkotóművészt — akinek maga körül oly sokszor van módja tapasztalni a forma szétrobbaná­sát, széthullását — érthető módon foglalkoztatja a gondolat. Cságoly Klára művészetének humánus tartalma egyik legújabb — a szövési eljárást applikációval kiegészítő — munkáján pregnánsan nyilvánul meg. „A megismerés” azt a vágyat szimbolizálja, amely megléte óta viszi, len­díti előre útján az emberiséget, a dolgok mélyére látni, megérteni, mit takar a keveset sejtető felszín, felfedni a rejtett gazdagságokat. Ez a téma nem ereszti egykönnyen szabadon azt, aki belefogott a végigjárásába. Természe­tes következmény, hogy Cságoly Klára munkásságában variációk sorát éli majd meg, mint, ahogy „mini-textil”­­ként már egy szellemes darabbal gazdagította a műfajt. A legáltalánosabb emberi mondanivalók közül való az, amit a textil egyik ősi funkcióját őrző zászló-sorozat hordoz. Az egymásból következő formai változatok egymás­utánja annyiban absztrakt, amennyiben sosem egy konkrét zászlóról van itt szó, hanem „a zászló”-ról, amelyet mindig, minden korban eszmékért bontottak az emberiség története során. Cságoly Klára művei szimbólumok. Gondolkodásra késztetnek. A nézőben felkeltett asszociáció-láncolattal a mű­vész gondolatmenetét követjük nyomon. A XX. századi gondolkodó ember típusa ezáltal a művész személyiségé­ben konkretizálódik. Ez a személyiség pedig alkotásain keresztül kerül egyre közelebb hozzánk. Pálosi Judit

Next