Dóczi László (Salla Kisgaléria, Zalalövő, 1978)
Dóczi László 1943. szeptember 5-én született Zalaegerszegen. Tanulmányait a Pécsi Tanárképző Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte, önálló kiállítása volt 1978-ban a vasvári múzeumban. Csoportos kiállításokon szerepelt többek között Pécs, Szarvas, Tata, Győr, Szombathely kiállítótermeiben valamint a maribori Rathaus Galéria, a Grazi Neue Galéria és a Pannónia '77 Biennálé keretében a Murska Sobota-i, illetőleg az eisenstadti galéria kiállításain. A fiatal művész eddigi pályája során sajátos tematikai csomópontokat, egyéni szín- és formavilágot alakított ki. Témaválasztását elsősorban érzelmi hatások motiválják. Megörökíti a hétköznapok apró mozzanatait, melyek egyben emberi sorsok tükrözői, felsejlenek képein a mesék szimbólumai, megjelennek bibliai, mitológiai alakok, s fellelhetők alkotásain a szülőföld, a zalai vidék, az Őrség jellegzetes tájai. Különleges képeinek színvilága is. Kedveli a sötét, mély tónusokat, így uralkodó nála a sötétbarna, a lila, olykor a kék, a vörös, amelybe azután belejátszanak kisebb élénk, világos, leginkább sárga, fehér felületek, — megnyugtató harmóniát kölcsönözve az alkotásnak. Különös feszültséget teremt a fény és árnyék, a színellentétek hatásának tudatos kihasználásával, a képek formai kettéválasztásával. Ezeken a művein a motívumok áthatják egymást: a plasztikus részeket síkban tartott részek egyensúlyozzák. Számos alkotásán megjelenik — szimbolikus tartalom hordozójaként — az embereket körülvevő, a múltat és jelent, a jelent és jövőt, a reálist és irreálist szétválasztó és ugyanakkor eggyé ötvöző „fal”, mely védelem, lehetőség és áthághatatlan akadály egyszerre. Dóczi László eddigi pályája is bizonyítja, hogy az igazi alkotóművész túllát e „falon" és képes láttatni az egyéniben is az egyetemest. — Dr. Papp János F Ff Eííípv/' W’ú!rínlííik»