Dóczi László (Salla Kisgaléria, Zalalövő, 1978)

Dóczi László 1943. szeptember 5-én született Zalaegerszegen. Tanulmányait a Pécsi Tanár­képző Főiskolán és a Képzőművészeti Főisko­lán végezte, önálló kiállítása volt 1978-ban a vasvári múzeumban.­­ Csoportos kiállításo­kon szerepelt többek között Pécs, Szarvas, Ta­ta, Győr, Szombathely kiállítótermeiben vala­mint a maribori Rathaus Galéria, a Grazi Neue Galéria és a Pannónia '77 Biennálé ke­retében a Murska Sobota-i, illetőleg az eisenstadti galéria kiállításain. A fiatal művész eddigi pályája során sajátos tematikai csomópontokat, egyéni szín- és for­mavilágot alakított ki. Témaválasztását első­sorban érzelmi hatások motiválják. Megörökí­ti a hétköznapok apró mozzanatait, melyek egyben emberi sorsok tükrözői, felsejlenek ké­pein a mesék szimbólumai, megjelennek bib­liai, mitológiai alakok, s fellelhetők alkotásain a szülőföld, a zalai vidék, az Őrség jelleg­zetes tájai. Különleges képeinek színvilága is. Kedveli a sötét, mély tónusokat, így uralkodó nála a sö­tétbarna, a lila, olykor a kék, a vörös, amely­be azután belejátszanak kisebb élénk, vilá­gos, leginkább sárga, fehér felületek, — meg­nyugtató harmóniát kölcsönözve az alkotás­nak. Különös feszültséget teremt a fény és árnyék, a színellentétek hatásának tudatos kihaszná­lásával, a képek formai kettéválasztásával. Ezeken a művein a motívumok áthatják egy­mást: a plasztikus részeket síkban tartott ré­szek egyensúlyozzák. Számos alkotásán megjelenik — szimbolikus tartalom hordozójaként — az embereket kö­rülvevő, a múltat és jelent, a jelent és jövőt, a reálist és irreálist szétválasztó és ugyan­akkor eggyé ötvöző „fal”, mely védelem, le­hetőség és áthághatatlan akadály egyszerre. Dóczi László eddigi pályája is bizonyítja, hogy az igazi alkotóművész túllát e „falon" és ké­pes láttatni az egyéniben is az egyetemest. — Dr. Papp János F Ff Eííípv/' W’ú!­rí­n­lííik»

Next