Ezüst György festőművész (1978)
Ha jól meggondoljuk, a jó festészet más szóval: képírás, valóban nem más, mint általában az írás. Tehát az ember véleményének megfogalmazása a világról, toll helyett — ecsettel. Ezért van, hogy minden igazán jó festmény feltétlenül közöl gondolatokat és érzéseket s a figyelmes szemlélő fel is foghatja ezeket. Ezüst György festészetének egyik leginkább szembeötlő jellegzetessége kezdettől fogva az erős gondolatiság. Az eredeti, a konkrét festőiskolán túl számos alkalmi festőiskolát végigjárt. Tanult a klasszikusoktól, a modernektől, a kortársaktól s „bedőlt” olykor olyan formai kordivatnak, amely nem előre vitte, hanem csak oldalt. Ámde valamennyi technikai próbálkozása mögül mindig előbukkant egy hosszú távra tekintve igen egységesnek tetsző, konok erőfeszítés, amely arra irányult, hogy elmondja legfőbb élményét, az Alföldet. Bizonyos értelemben az úgynevezett alföldi festészet sajátos utóvédjének is mondhatjuk ezért. Ebből következik természetesen, hogy nemcsak a valóságos Alföldet ismeri, hanem a kísérleteket, próbálkozásokat is, amelyek az Alföld festői megfogalmazását tűzték ki célul. Ő is ezt akarja. Csakhogy az Alföld: sík. Az állványra feszített vászon szintén sík. Hogyan lehet síkra, síkot festeni úgy, hogy a megvalósult képi látvány ne legyen unalmas, vagy — szójátékkal élve: — egysíkú? És ne legyen olyan, amilyen már számos nagy tehetségű festő ecsetje nyomán létrejött. Ne legyen tehát ismétlés, vagy pláne másolás! Meg kell próbálni más szögből nézni az Alföld síkját. Például fölülről, meg „srégen” szentén más dimenziók állnak elő. Mostani kiállításának képanyagán főképpen az Alföld festői birtokbavételéért folyó ilyen birkózást láthatunk. S néhány képével (Egy nap változásai, A tanya ikonja, Homokbánya) határozottan újszerű, újat mondó a korábbi Alföldábrázolásokhoz képest. Ugyancsak mostani képanyaga tükröz azonban egy még fontosabb eredményt, mégpedig azt, hogy nemcsak ilyen-olyan szemszögű, külső képi leírása lehetséges az Alföldnek, hanem belső tükröztetése is. Az Alföld láttatása úgy, ahogyan az emberi idegekbe zárva megőrződött a civilizációs hányattatások s a modern élet felépítménye alatt, a megpróbáló idők során. (Formai és színhatásokat tekintve a Krumpliszedők című képén látható a legérettebben.) S itt és így bukkan elő a fentebb említett gondolatiság, érzelmi elkötelezettség, de úgy is mondhatjuk: a hűség és a hódolat a felnevelő és kibocsájtó természeti és emberi táj iránt. Becsületes festői program ez és jó irány a további, művészi fejlődéshez. CSÁK GYULA ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK: 1972. Budapest, Mednyánszky Terem 1961. Békéscsaba, Munkácsy Múzeum 1974. Békéscsaba, Munkácsy Terem 1961. Debrecen, Medgyessy Ferenc Múzeum 1974. Eötvös Klub, Budapest 1962. Szeged, Móra Ferenc Múzeum 1975. Nógrád, Művelődési Otthon 1963. Békéscsaba, Képcsarnok 1976. Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola 1967. Szeged, Képcsarnok 1976. Oroszlány, Városi Tanács 1969. Békéscsaba, Munkácsy Múzeum 1976. Debrecen, Mezőgazdasági Egyetem Aula 1969. Zrenjamin (Jugoszlávia) 1977. Szolnok, Volán 1976. Pozsony-Nyitra-Eperjes (Csehszlovákia) 1978. Budapest, József Attila Színház EZÜST GYÖRGY FESTŐMŰVÉSZ