Gráber Margit festőművész kiállítása (Képcsarnok bemutatóterem, Pécs, 1978)

1895-ben születtem. Mióta emlékszem, festő akartam lenni. Az is lettem, bár a szüleim kenyérke­reső pályára szántak, a közvélemény pedig nem hitt a nők képességeiben. Tizenötéves koromtól tanultam rajzolni. Megfordultam Kernstock József, Iványi Grünwald Béla isko­lájában, Nagybányán, a Kecskeméti Művésztelepen. A legtöbbet mégis Perléti Csaba Vilmosnak köszönhetem, akihez fiatalon férjhez mentem és mellette dolgoztam. Nehéz dolog fiatal festőnek saját hangjára rátalálni. 1920 és 1923 között Németországban éltünk, de az expresszionizmus nyomot sem hagyott rajtam. Párizsban mintha rögtön hazataláltam volna. Azóta is hű maradtam az ,,École de Paris”-hoz, — innen akarok mindenáron újat, de egyénit, és tőlem telhetőleg jót. Minden festészet a látvány és képzelet pólusai között létezik; az én munkáimon dominál a látvány. — A természet formakincsén keresztül próbálom megfogalmazni saját mondanivalómat. G R Á­B­E­R MARGIT Egyéni kiállításai : 1922 Helikon Galéria 1926 Nemzeti Szalon 1931 Pozsony (Kmetty Jánossal) 1932 Tamás Galéria 1935 Tamás Galéria 1944 Műbarát 1949 Fényes Adolf Terem 1958 Csók István Galéria 1961 Párizsi Magyar Intézet 1964 Ernst Múzeum 1968 Kulturális Kapcsolatok Intézete 1974 Műcsarnok Alapításától tagja az K. V.T. művészcsoportnak, a Magyar Képzőművészek Szövetségének. 1965 ben a Munkaérdemrend ezüst fokozatát, 1974-ben Érdemes Művész kitüntetést, 1975-ben a Munka­érdemrend arany fokozatát kapta.

Next