Grafikai Gyűjtemény - Új szerzemények (Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1978)

Dr. VÉGHELYI PÉTER (1908-1986) és felesége, szül. BRETTFELD ADRIENNE (1922-1986) a Szépművészeti Múzeum modern gyűjteményeinek gazdagítása cél­jából 1985-ben XX SZÁZADI ALAPÍT­VÁNYT hozott létre. Az alapítók, a művé­szet történetének alapos ismerői s a világ múzeumainak egy életen keresztül lelkes látogatói fontosnak tartották, hogy a mú­zeumok az élő, a kortárs művészetet is be­fogadják. Véghelyi Péter, aki ifjú korától benső kapcsolatban volt a Szépművészeti Múzeummal, mindig fájlalta, hogy ez a gyűjtemény, amely az európai művészet történetének majd minden korszakát jelen­tős művekkel képes bemutatni, oly kevés alkotást birtokol a századfordulót követő évtizedekből. A hiány csökkentése és a kor­társ művészet egyidős gyűjtésére való bizta­tás volt a házaspár célja, amikor jelentős pénzösszeggel, és Véghelyi Péter egy fontos találmányának hasznával létrehozták ezt az alapítványt. Az alapítók egyben azt remél­ték, hogy példájukat mások is követik majd, és a Szépművészeti Múzeum körül támo­gató kör alakul ki. Az alapítvány kuratóriu­mának feladata, hogy az alaptőke kamatai­ból műveket vásároljon, magyar műveket külföldiekkel cseréljen és tovább fejlessze az alapítványt. A Szépművészeti Múzeum tulajdonába került a Véghelyi házaspár képzőművészeti gyűjteményének több fontos darabja is, mint pl. Aristide Maillol és Joan Miró raj­zai, Jules Pascin akvarellje, Marc Chagall, Henry Moore és Hans Hartung grafikái. Dr. Véghelyi Péter gyermekorvos, a nagy mecénás, neves család tagja volt Nagy­bátyja, Ignotus Nyugat főszerkesztője, édesapja, Véghelyi Viktor a folyóirat jog­tanácsosa volt. Véghelyi Péter Budapesten végezte iskoláit és az orvosi egyetemet. 1933-tól haláláig az I. számú Gyermekklini­kán dolgozott, 1946-tól magántanárként, 1956-tól mint az orvostudományok dok­tora. Több szakkönyvet és mintegy 200 tudományos cikket írt. Tudományos felfedezéseinek sorából ki­emelkedik az a felismerés, amelyet 1944- ben, Budapest ostroma alatt és után tett Az ekkor tapasztalt éhezési betegségek klinikai és kísérleti úton történő tanulmányozása után rámutatott, hogy ezeknek oka nem a szénhidrát-túlsúly - mint azt általánosan hitték -, hanem a kvalitatív fehérjehiány. Kimutatta ennek pontos szervezeti hatását is. E felismerés nemzetközi elismerést nyert, tankönyvi tétellé vált. A mai napig alapja a trópusokon tapasztalt általános fehérjehiány-betegség, a kwashior-kór le­küzdésének. Munkásságának 1950-től 1980-ig terjedő szakaszában a budapesti I. számú Gyermekklinikán olyan ún. akut osztályt hozott létre a világon első ízben, ahol a halálos, nem-sebészeti betegségek komplex intenzív terápiája volt a cél. Ezen osztályból alakultak ki országszerte a koro­­náriás és újszülött intenzív osztályok. Szépművészeti Múzeum - Budapest, Hősök tere (telefon: 429-759) Nyitva: 10-18 óráig, hétfőn zárva A kiadványt szerkesztette: dr. Zentai Lorándné Fotó: Józsa Dénes, Rázsó András, Szenczi Mária F. k.: dr. Varga Edith főigazgatóhelyettes MAHIR - Zalai Nyomda Zalaegerszeg 88 1677 o Kát. 98

Next