Grafikusművészek csoport-kiállítása (Csepel Galéria, 1978)
A Csepel Galéria szeretettel meghívja a GRAFIKUSMŰVÉSZEK CSOPORTKIÁLLITÁSÁNAK megnyitójára november 1-én, szerdán 17 órára Megnyitja: Bálványos Huba grafikusművész Megtekinthető : 1978. november 1—19-ig hétfő kivételével: 12—18 óráig szombat, vasárnap: 11—18 óráig Budapest, XXL. Vasmunkás tér, az Ifjúsági Klubház helyiségében (A csepeli Tanácsház tértől a 48-as autóbusszal a 4. megálló.) Bálványos Huba Csak egy kiállítás a sok között. Ilyen összeállításban azonban egyszeri, és talán nem egyetlen, hanem első. A Szabadfoglalkozású Képző- és Iparművészek Pártszervezetének grafikuscsoportja ezúttal együttes kiállításra szánta el magát annak a programnak keretében, amelynek egyenként, vagy kisebb csoportokban már résztvevői voltak. Kiterjedt közművelődési programjuk részeként dolgozó és tanuló közösségeknek viszik helybe a kiállítást munkáskerületekbe, vagy egyenesen az üzemekbe. Nemcsak a kiállítások és az alkalmi kiállítóhelyek száma növekedett ezzel, hanem a képek, szobrok szemlélésében örömüket lelő emberek száma is. És ez a cél. Még mindig nem olyan kicsi a világ, s ez a főváros sem, hogy Csepelről ugyanannyian járogassanak a Műcsarnokba, mint mondjuk a szomszédságában lévő VI. kerületből. Mennie kell hát a kiállításnak! A kiállító művészek bánják ezt a legkevésbé. A hagyományos kiállítóhelyek elszigetelik, míg ez a forma összehozza a művészt a közönséggel. Felüdítőek a friss szemek, az életközelség. Az ilyen kiállítások élményében megfürödve elmélyül, életséggel telítődik a művészek elkötelezettség érzése. Hiszünk abban, hogy ez az elkötelezettség nemcsak kiállításpolitikai gyakorlatot teremt ilymódon, de abból épülve gazdagodni is képes — a művekben. Minthogy hiszünk abban is, hogy ez az újra megtalált kiállítás-forma terjedő gyakorlattá lesz. Talán éppen azon művészek keretén elsőül, akik elkötelezettségüket ma nem reprezentálják párttagkönyvvel, de úgyszintén unják a hagyományos kiállítótermek „értő” közönségét, vagy éppen kongó ürességét, és hozzánk hasonlóan művészetük értelmét, életelemét látják abban, hogy értő szemeket találjanak, és lássák is — szemtől szembe — azokat a szemeket.