Iván Szilárd festőművész kiállítása (Medgyessy Terem, Debrecen, 1978)
Iván Szilárd tájképein és életképein a természet színeire rendkívül érzékenyen reagáló, lírai alkatú művész szól hozzánk. Festményein teljességre törekszik. Finom árnyalású színek harmóniájára épülő tájképein messzi távlatok nyílnak meg előttünk. Kibontakoznak a formák, feltárul a keresetlen motívum bensőséges hangulata, a naplemente élénk színei, a készülő vihar nyugtalanul felvillanó fénye. A természet jelenségei, a látvány, mély érzelmi hatást vált ki belőle. Szubjektív élménye, a valóság tárgyi vonásai mind tájképein, mind életképein harmonikus egységben forrnak össze. Egyszerűen — tartózkodva az érzelmességtől, a pátosztól — fejezi ki az anyai szeretetet. Közvetlen hangú, egyszerű kompozíció jellemzi a ,,Pihenő szőlőmunkások” című nagyobb méretű művét. Művészi mondanivalóját ebben a témakörben is gondosan felépített színharmóniáival tolmácsolja. Ember - és természetszeretettel áthatott művei a mély érzésű művész őszinte vallomásai. ÚJVÁRI BÉLA Iván Szilárd 1912-ben Újaradon született. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke, majd 1935—1936-ban római ösztöndíjas. Hazai kiállításai mellett (1942. Műbarát, 1949. Fővárosi Népművelési Központ, 1960. Csók István Galéria, 1966. Nemzeti Galéria, 1969. Mednyánszky terem, 1975. Csók István Galéria) bemutatta festményeit Párizsban, Antwerpenben, Moszkvában és Helsinkiben is. Munkássága elismeréseként 1937-ben Székely Bertalan-díjat, 1945-ben a Szinyei Társaság nagydíját, 1953-ban Munkácsy-díjat, 1972-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta meg. 1969 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára.