Kátai Mihály festőművész kiállítása (Hatvani Galéria, Művelődési Központ, Hatvan, 1978)

hatvani galéria Művelődési Központ, Horváth Mihály utca 10. Kátai Mihály Megnyitja 1978. április 9-én, vasárnap délelőtt fél 12 órakor SZOKODI FERENC az MSZMP városi bizottságának első titkára Közreműködnek az Állami Zeneiskola tanárai A tárlat nyitva : április 9-től 23-ig, hétfő kivételével naponta délelőtt 10-től este 6 óráig festőművész tűzzománc képeinek kiállítása * Vallomás Földbe rejtett, múltba hullott formák kelnek életre korunk­ban, újjászületnek. Magáévá tehet egy új, fejlettebb korszak ása­­tag kultúrát? . . . Miért? Az olasz reneszánsz fogalma azt jelenti: újjászületés. Valami, ami volt, letűnt, újra feltámadott. Az út önmagunkhoz csak visszafelé, a múltban hagyott ter­mészetű ember egységhez vezet, mert harmónia, jelen és múlt, test és lélek egyesítése nélkül nincs haladás és nincs jövő. Miről is van szó ez időben? Az emberi tudat elszakadt a földtől, a természetegésztől. A kozmikus végtelent a kozmikus végessel cserélte föl. Művi vi­lága betonerdejével zárta el önmagát az életegésztől, és magára maradt, csak az értelemnek vélt hit, a tudomány babonája élteti: a világmindenség átrendezésének reménye. Ha tovább akar élni, emberiségként fentmaradni, akkor ezt a hiú reményt el kell vetnie. Át kell törnie a pusztító, lég-, víz-, életszennyező túlspecializáló­dott tudatkörön. Az út önmagához, a múltjában hagyott termé­szetű ember egységhez vezet. Le kell ásnunk múltunk mélységei­be, de a megfoghatóba, a valóságosba, ebbe a földbe, szülő­földünkbe, ahonnan testünk anyaga és hősfény áramköre szülte lelkünk anyaga származik, mert nem az eredettanok, de a lábunk alatt alvó ősi kultúrák mutatják ősarcunk valódi vonásait. Miről is van szó? Arról, hogy kultúránk arca anyaföldünk arca — ezen a föl­dön megjelent legősibb embercsoportoktól kezdve —, megtestesí­tése nyelvünkre képezett írás: képírás, táncírás, zeneírás, beszéd­írás, számírás. Az idegenek mindig áthasonultak, eggyé idomul­tak és lettek bennünk, velünk egy azonos képletté, akikre közösen mondjuk: őseink. És velük együtt őseink a fák, állatok, virágok, lénnyé vált napenergia töredékek, Nap mozgatta földanyaghalmazok, csil­lagpásztorok őrizte nyájak. Mindezek mi vagyunk, s tudásunk, álmaink együttese: kultúránk. KÁTAI MIHÁLY

Next