Kiss Roóz Ilona (Juhász Gyula Művelődési Központ, 1978)
Az idei Szegedi Ünnepi Hetek kiemelkedő rendezvényei közé számít Kiss Roóz Ilona, Munkácsydíjas keramikus kiállítása, melyet a mai magyar iparművészet e közismert egyéniségének újabb alkotásaiból a Juhász Gyula Művelődési Központ nagytermében hoztak létre. A művészi értékű lakáskerámiákat szeretők nyilván jól emlékeznek még Kiss Roóz Ilona 1967 nyarán rendezett első szegedi képcsarnoki bemutatójára, melyen alkotásainak eredetiségével és megjelenítési változatosságával maradandó sikert aratott. A száznál jóval több művet kitevő mostani anyagának súlypontját ezúttal is a gazdag variációjú figurális alkotásai adják, melyek a különféle formálású színezésű edényeivel együtt maradéktalanul érzékeltetik Kiss Roóz Ilona művészi törekvéseiből származó friss, szép eredményeit. ,,A néphagyomány figurális kerámiában nem bővelkedik — állapítja meg értő módon Koczogh Ákos—, mégis ... a korongolásból is következő groteszk formáik visszatérnek mai iparművészeinknél ... Kiss Roóz Ilonát kell itt iskolateremtőnek tekintenünk. Sajátosan egyéni világ az övé, kicsit a mese, a naív láttatás határán, ötletekben bővelkedve, derűbe oltva. Ez a technika még a fazekas mesterségből hagyományozott készséget, formavilágot örökíti át a forgástestek és többnyire lazúros fazekasmázak alkalmazásával.” Kiss Roóz Ilona ragyogó koloritú alkotásai kitűnnek a modernkedő iparművészeti tárgyak közül, mivel ezek legtöbbje sematikusan monokróm jellegű. A neves művésznő szándékoltan leegyszerűsített, kedves sutaságú figuráit: a lovacskáján ülő királyfit, vagy a párjával vígan fuvolázó kis kentaurt, és a díszes bazárjukon talán a hetedhét ország felé tartó utasokat a bensőséges intimitás, a meleg líra hatja át. Lényükből sugározzák azt az édeni világot, ahova tartoznak ők. Mai kerámiaművészetünk nagy részét jóllehet a beruházási, vagy úgynevezett murális munkák teszik ki, és sokan hatalmas falképeket csinálnak, melyek szállodákba, illetve termekbe kerülnek. Kiss Roóz Ilonát viszont kimondottan a lakáskerámia foglalkoztatja, mely otthonunkat van hivatva díszíteni, kedélyemelőbbé tenni. Tárlata meggyőző bizonyítékul szolgál azon téves, leszűkítő véleménnyel szemben, mely szerint csak az úgynevezett „funkcionális” tárgyak tartoznak az iparművészet fogalmába. A díszítő jellegű alkotásoknak — Kiss Roóz Ilona egy vagy több alakos kompozíciói által is híven igazolva — szintén van rendeltetésük, mégpedig annak a fontos feladatnak betöltése, melynek célja nem kisebb dolog, mint a gyönyörködtetés, az esztétikai öröm felkeltése az emberekben. Meg vagyunk győződve, hogy az a megérdemelt siker, melyet Kiss Roóz Ilona jó évtizeddel ezelőtti szegedi szereplése kiváltott, a mostani — beérett munkásságát tükröztető — újabb helyi kiállítása alkalmával minden bizonnyal fokozódni fog. Tisza-parti városunknak a szabadtéri játékok alatti hazai és külföldi vendégekkel megnövekedett közönsége még nagyobb érdeklődéssel keresi fel Kiss Roóz Ilonának a meghitt szépségeket nyújtó, otthonunkat hangulatosabbá tevő kerámiai alkotásokat bemutató kiállítását.