Közös Műhely Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep (Hajdúböszörmény, 1978)

A város és a művésztelep A hajdúság történelmi városában, Hajdúböszörményben fogékony talajra talált a képzőművészet már a századforduló környékén. Azóta a művészetet kedvelők tábora folyamatosan nő, s közülük egyre többen válnak művészetet értőkké. Az alföldi táj, a növényzet és állatvilág mellett, a sajátos böszörményi épületek, utcák környezetében az itt élő, vagy a városban megforduló írók, költők, festők számára műveik alkotásához egyik legfőbb modellé és ihletővé így vált a böszörményi ember. Amikor az 1960-as évek elején felvetődött Hajdúböszörményben a művésztelep terve, tehát nem véletlen ötlet volt, hanem hagyományt hordozó és új hagyományt teremtő gondolat, társadalmi igény. A város akkori vezetői helyesen ismerték fel mindezt, s ezért 1964-ben otthont adtak az alkotóknak. Nem kevés fáradozás és anyagi áldozat eredményeként ma már arról beszélhetünk, hogy több évtizedes hagyomány talaján új hagyomány született : betöltötte tizenötödik évét Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepünk. Úgy érezzük, városunk — ahol az országos hírű mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a fejlődő ipari üzemek biztos anyagi alapot jelentenek az itt lakó embernek — gazdasági, társadalmi helyzetének meg­felelően és hagyományaihoz méltó módon jár el, amikor otthont ad, témát, ihletet biztosít évről évre 8—10 külföldi és ugyanennyi hazai festőművésznek. Az alkotótelep és a város kapcsolata — természetesen — nem egyoldalú. Az itt dolgozó művészek alko­tásaikkal, pótolhatatlan indítékokat plántálnak és fejlesztenek a böszörményi emberekben, esztétikai ízlésvilágukban, életmódjukban. E kölcsönös hatás — város és művészek között — az évek folyamán állandóan fejlődik, gazdagodik. Hajdúböszörmény és a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep így egyre természetesebben összetartozik, egymáshoz kapcsolódik. Hajdúböszörmény, 1978. december PATAKVÖLGYI RUDOLF a városi tanács elnöke

Next