Kun István festőművész kiállítása (Mednyánszky Terem, Budapest, 1978)

ARS POETICA KUN ISTVÁN Hiányos szókincsem miatt — különösen a festészetben vallott felfogásomról — nagyon nehéz valamit is elmondanom. Jószándékkal felkértek arra, hogy a festészetben vallott felfogásomról még ha akármekkora döccenőkkel is, — de nyilatkozzam. Az e területen való járatlanságom miatt írásom azzal kezdem, hogy előre is elnézést kérek mindazoktól, akik ezt a döccenésekkel írt ars poeticámat olvasni fogják. Azért is megértő elnézést kérek, amiért ebben híre-hamva sem lesz az esztétikában manapság oly nagyon divatos tolvajnyelvnek. Gyermek és ifjú koromat nagy szegénységben, a világszép Gyalui havasok közvetlen közelében töltöttem. A gyerekkori káprázatok: nyáron az akkor még kristálytiszta levegőjű napsütés, meg a hatalmas mennydör­gésekkel kísért nyári zivatar, a Szamos és odébb a fekete erdők zúgása, télen a rengeteg hóval borított határ, és az e vidéken élő népek nehéz élete, azok lelkisége, a fájdalmasan szomorú, de igézetesen szép népdalok, táncok, szokások és minden, amit csak gyermeki szívvel szülőföldemen átéltem, egy egész életre szólóan meghatározta a festészetem, a kezdettől fogva követett utamat, mely út a magam számára mindig az életszerű természetelvűség volt. Vagyis mindig az volt a törekvésem, hogy emberről, tájról és min­denről, amit festek örömet keltő, elhitető igazat mondjak. E célomat valamennyire elértem-e? Hát erről most már a nagyon is rohanó évek múlásával, egyre kevésbé tudnék valamit is mondani. Arról szólanom kell, hogy én a természetet, még ebben a cudarul elfüstölődött világban is nagyon szeretem olyankor, amikor egy kis szél legalább kis időre elhordja környezetünkből az „imádott” civilizációnk nagy átkát, a benzinfüstöt. Ilyenkor annak minden formai és színbeli megjelenését is olyannak látom, amilyen az valóban és amilyen akár tízezer évvel ezelőtt lehetett. S amilyennek előttem, s nálam ezerszer nagyobb tehetségű alkotók is látták évszázadokon keresztül. S amilyennek manapság is látja minden ember és minden festő még akkor is, ha ezt a látását valamiféle „maradi” jelzőtől való félelmében nem meri bevallani. E felfo­gásom miatt persze már sokan régóta rám sütik a hagyományokhoz való görcsös ragaszkodás bélyegét, holott soha nem tanulmányoztam még a legjobban szeretett festő példaképeimet sem, — hogy egyet em­lítsek a sok közül, Velazquezt — abban a vonatkozásban hogy azok festési modorát, festő eljárásait, szellemét átvegyem. Ezt már csak azért sem tehettem volna meg, mert engem a festészetben mindig csak az ösztönöm vezetett. Mégis rámsütik a maradiság bélyegét. Pedig azt sokan tudják rólam, hogy minden természetelvű felfogásom dacára teljes meggyőződéssel vallom azt a nézetet, mely szerint a festészetben - de talán más művészeti ágakban is — nincsen jó, vagy rossz irányzat. Csak tehetségek, és kevésbé tehetségek. Ehhez magam részéről még annyit tennék hozzá, hogy mindaddig valóban nincs rossz irányzat, amíg a festészet megmarad a szó legnemesebb értelmezésében festészetnek. Az ilyen, vagy olyan irányza­tok, önmagukban semmit nem jelentenek. Mindig csakis az alkotó tehetsége, érzelmi telítettsége az, ami döntő lehet abban, hogy valamely mű megmarad a későbbi korok számára is értéknek, vagy örökre eltűnik rövid idő elteltével a nagy süllyesztőben. Befejezésül annyit, hogy minden látszat ellenére — különösen, hogy a természetelvű festészet mellett tet­tem le a magam garasát — megvolt a keserves küzdelmem, mióta a festészetre adtam a fejemet. A vá­lasztott utam megtartása mellett, nap mint nap szakadatlanul és keserves küzdelmekkel csak azért is kerestem azt a hangot a piktúrában, amelyért érdemes végig küzdeni az életet. Hogy ezt a hangot küz­delmeim alatt valóban megtaláltam-e, hát ezt is magam tudom a legkevésbé megítélni, felmérni. A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT KUN ISTVÁN FESTŐMŰVÉSZ K­I­Á­LLÍ­T­Á­S­Á­N­A­K ÜNNEPÉ­LYES MEGNYITÁSÁRA 1978. ÁPRILIS 27-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA: POGÁNY Ö. GÁBOR A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA FŐIGAZGATÓJA MEGTEKINTHETŐ: 1978. IV. 27 — V. 11. HÉTKÖZNAP 9,30-18, SZOMBATON 9-14 ÓRÁIG MEDNYÁNSZKY TEREM BUDAPEST, V. TANÁCS KÖRÚT 26.

Next