Kunvári Lilla szobrászművész gyűjteményes kiállítása (Fényes Adolf terem, Budapest, 1978)
A háború után mindaz kibontakozik Kunvári művészetében, amit az előző évek élményei elindítottak. A portré mellett a kisplasztika képezi a maga változatos műfaji lehetőségeivel munkásságának vezérmotívumát. Intim és ősi szobrászfeladat ez, ahol a figura kis méretei magától érthetődővé teszik a szobor legsajátosabb adottságát: a körkompozíció lehetőségét és követelményét. Kunvári kisplasztikái a különböző rálátási pontokon szerkezeti hálózatuk exakt, szinte mértani törvényeihez alkalmazkodnak, ugyanakkor azonban vonalritmikájuk lágy, olykor a zene melodikájára emlékeztet, ami észrevétlenül épül az összhangzattan szigorú törvényeire. Talán valóban a zene az, ami öntudatlanul befolyásolja a művészt, ifjúkorának az orvosi pálya mellett — ez a nagy vonzalma, amely témaválasztásában is minduntalan visszatér, Menuhin szeráfi fejétől kezdve a muzsikáló vonóstrió lapidáris egyszerűséggel és ugyanakkor artisztikus vonaljátékkal megszerkesztett reliefjéig. Kunvárinál a műfaji változatosság imponálóan aktív kiállítóművészi tevékenységgel párosul. A háború Karinthy Frigyes Absztrakt francia festőművész