Kunvári Lilla szobrászművész gyűjteményes kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1978)
szobor, mely sírhelyet díszít, kisplasztikai figura, érem és grafikai mű egyaránt szerepel a kiállítás anyagában, alkalmat adva a művésznek, hogy bizonyítsa elhivatottságát e sokirányú művészi problematika területén. A szobrászat homocentrikus műfaj és Kunvári melegszívű, de élesszemű figyelmét az ábrázolt lelki és testi habitusának minden megnyilvánulása foglalkoztatja, hogy végülis valóban „lényegábrázolóan” az eszenciálisat ragadja meg. Nem véletlen, hogy életműve ún. „Lényegábrázolásaival" indul, melyek voltaképpen szellemes plasztikai karikatúrák, s e bontakozó művészi tehetség egyik legjellemzőbb tulajdonságára, összefoglaló jellemábrázoló képességére figyelmeztetnek. A karikírozási hajlam később — az ifjúság kérlelhetetlen kritikai érzékének csillapultával — karakterformáló, portretizáló készséggé alakult, amely azonban a mai napig veleszületett ösztönnel keresi az ábrázolt megkülönböztetően egyedi adottságait. Kunvári Lilla Budapest és Prága egyetemem tanult, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Sidló Ferenc tanítványa volt. Fiatal művésznővel Franciaországba került, járt a Julian Akadémiára, Landowsky növendéke lett, Párizs izzó művészi kohója, Délfranciaország tündéri tájai formálták, mielőtt - újra hazatérvén - a szenvedés, a háború, az egyre jobban elsötétedő sorstendenciák kértek volna részt egy időre — szomorú és gazdag tanulságot ígérve, — életében. "