Madarassy György (Kosunk Galéria, 1978)

virágok halk tűzijátékok, az anyák szelíd szűzmá­­riák, a gyermekek konok jézusok, a zenészek vér­szegény fanatikusok, a bohócok varázspálcás mágusok, a nagytehetségű művész teremtményei , megdöbbentettek, azután megörvendeztettek. Madarassynak máris sikerült kitapintania a világ ütőerét, csak el ne veszítené! gondoltam, Mada­­rassy végzett a szertartásos tűzrakással, vodkás­­üveget bontott, melegedjünk belül is; megkérdez­tem: mi a koncepciója? az emberközpontú fes­tészet, a szürrealista elemekből összeálló való­ság ábrázolása; volt idő, amikor lovak uralták a vásznait, hol látott annyi lovat Nagybányán? ta­lán csak nem a Gellért utcában az aszfalton?; festékes dobozokon poroszkáló, lakkozott gipsz­paripára mutatott: OTT, az embernél is érzéke­nyebb állat, főként: tisztább, de menjünk to­vább: mit jelképeznek festményein ezek a súlyos, mégis ingatag hasábok­; a fenyegetettséget, a bezártságot, korlátokat, a groteszk létet; a gro­teszkről jut eszembe: egyik munkáján a győzte­sen hazatérő csókás harcosok zászlólengetve igyekeznek valami düledező, félereszű, betört ol­dalú, semmivel össze nem téveszthető építmény felé; kedvvel nevetett a felismerésen, hazakészü­lődtünk, leereszkedtünk a havas, ropogós hegy­oldalon, a város felé tartottunk, bal oldalt az ál­latkert alacsony épületei sötétlettek, jobb oldalt, a Ligetben részegek gajdoltak. Madarassy György 1947. augusztus 25-én szü­letett Nagybányán. Kolozsvárt végzett 1974-ben. Több egyéni kiállítása volt Nagybányán, Buka­restben, Kapnikbányán és másutt, rendszeresen szerepel a megyei és az országos tárlatokon. Nagy élménye volt a hajdúböszörményi művész­táborban való részvétel 1976-ban, amikor el­nyerte a Káplár Miklós-díjat. Mai kiállítására — bevallása szerint — rop­pant izgatottan, lámpalázasan készült, itteni be­mutatkozását meghatározó jelentőségűnek szá­mítja. PUSZTAI JÁNOS

Next