Madarassy György (Kosunk Galéria, 1978)
virágok halk tűzijátékok, az anyák szelíd szűzmáriák, a gyermekek konok jézusok, a zenészek vérszegény fanatikusok, a bohócok varázspálcás mágusok, a nagytehetségű művész teremtményei , megdöbbentettek, azután megörvendeztettek. Madarassynak máris sikerült kitapintania a világ ütőerét, csak el ne veszítené! gondoltam, Madarassy végzett a szertartásos tűzrakással, vodkásüveget bontott, melegedjünk belül is; megkérdeztem: mi a koncepciója? az emberközpontú festészet, a szürrealista elemekből összeálló valóság ábrázolása; volt idő, amikor lovak uralták a vásznait, hol látott annyi lovat Nagybányán? talán csak nem a Gellért utcában az aszfalton?; festékes dobozokon poroszkáló, lakkozott gipszparipára mutatott: OTT, az embernél is érzékenyebb állat, főként: tisztább, de menjünk tovább: mit jelképeznek festményein ezek a súlyos, mégis ingatag hasábok; a fenyegetettséget, a bezártságot, korlátokat, a groteszk létet; a groteszkről jut eszembe: egyik munkáján a győztesen hazatérő csókás harcosok zászlólengetve igyekeznek valami düledező, félereszű, betört oldalú, semmivel össze nem téveszthető építmény felé; kedvvel nevetett a felismerésen, hazakészülődtünk, leereszkedtünk a havas, ropogós hegyoldalon, a város felé tartottunk, bal oldalt az állatkert alacsony épületei sötétlettek, jobb oldalt, a Ligetben részegek gajdoltak. Madarassy György 1947. augusztus 25-én született Nagybányán. Kolozsvárt végzett 1974-ben. Több egyéni kiállítása volt Nagybányán, Bukarestben, Kapnikbányán és másutt, rendszeresen szerepel a megyei és az országos tárlatokon. Nagy élménye volt a hajdúböszörményi művésztáborban való részvétel 1976-ban, amikor elnyerte a Káplár Miklós-díjat. Mai kiállítására — bevallása szerint — roppant izgatottan, lámpalázasan készült, itteni bemutatkozását meghatározó jelentőségűnek számítja. PUSZTAI JÁNOS