Marton László szobrászművész kiállítása (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1978)
Marton László művészkortársaink derékhadához tartozik, azok közé a mesterré nőtt tehetségek közé, akik pályakezdésük óta kemény következetességgel, szenvedélyes hivatástudattal végzik alkotó tevékenységüket. Három évtizedes munkálkodása során máris gazdag életművet hozott létre, kisplasztikai kompozíciók, apróbb-nagyobb figurák, múzeumi tárgyak, arcmások, közterületi szobrok, emlékművek egész sora került ki műterméből, termékenyen, módszeresen dolgozik, önelemzően, eredményeit mérlegelve határozza meg tennivalóit. A felszabadulás után végezte a Képzőművészeti Főiskolát, a fényes szellők dallama kísérte indulását, merész vállalkozások, bámulatos teljesítmények jelezték művészetének kibontakozását. Fiatalon mindjárt nagyszabású, érdekes megbízásokat kapott; monumentumokat, kertszobrokat, portrékat készített a felmerült közületi igényeknek megfelelően. Az időtt gyors egymásutánban három Munkácsy-díjjal tüntették ki, utóbb a Magyar Népköztársaság érdemes művésze lett. Irigylésre méltó energiával tesz eleget feladatainak, magas hőfokon éli életét. Úgy tűnik, elpusztíthatatlan belső tartalékokkal rendelkezik, pihenéstelen munkakedv, fáradhatatlan kezdeményező erő jellemzi, követ farag, pályázatra készül, szakmai ötleteivel kísérletezget, barátait, szeretteit mintázza, rajzol, akvarellezik. Kritikusai, kollegái nem győzik felkészültségét hangsúlyozni - ami teljes mértékben indokolt is - biztos mintázó készségét dicsérik, árnyalni képes plasztikai érzékét taglalják. Hangsúlyozni kell azonban, hogy sikerei nem csak született adottságaiból következnek, de alapos iskolázottságából, a mesterségéről vallott helytálló felfogásából, korunk szobrászatára vonatkozó határozott elveiből is. Marton László afféle népifi, tapolcai születés, a balatoni hegyvidék küldötte, kovácsok, szőlősgazdák leszármazottja, aki a nehéz munka légkörében, erős egyéniségek között nőtt fel, sokat tanult, mindig tevékenykedett, nagyrahivatott mesterek tanítványa volt. Annak a nemzedéknek a tagja, amelyik még körültekintő, szakszerű művészképzésben részesült, s amelynek a képviselői mindent elsajátítottak, ami a tanintézetekben, múzeumokban, könyvekből, a művelődéstörténelemből birtokba vehető. Marton László is megismerkedett a szobrászati esztétika tanításaival, a szobor felrakásának, megszerkesztésének, nézetei kidolgozásának, arányai, tömegei, sziluettje kikísérletezésének a kötelmeivel. A Magyar Nemzeti Galéria Műhely-sorozata alkalmat ad arra, hogy a tárlatlátogató betekintést nyerjen Marton László működésébe. Vázlatok, tanulmányok láthatók, melyekből utóbb esetleg nagyméretű szobrok fejlődtek. A magafaragta márvány alakok, portrék, de a bronzok, fémek is tájékoztatnak az anyagszerűség érvényesítésére tett lépéseiről. Mindezekben pedig érzékelteti központi célját, a plasztikai kifejező képesség kiteljesítésének a szándékát, azt a műveiből áradó expresszivitást, melyet mind intenzívebbé fokozni - véleménye szerint - a művész elsőrendű kötelessége- POGÁNY Ö. GÁBOR JEGYZÉK A KIÁLLÍTOTT MŰVEKRŐL Szobrok: 1. Évike. 1972. bronz, 60 cm. MNG. túl. Ltsz.: M.M. 76.278. 2. Kis királylány. 1972. bronz, 40 cm. MNG. túl. Ltsz. : 78. 8 - N. 3. Bakonyi bauxit, figurális kompozíció. 1974. bronz, 50x25 cm. 4. Kölcsey. 1973. bronz, kő, 60 cm. 5. Dózsa. 1973. bronz, kő, 122 cm. MNG. túl. Ltsz.: M.M. 75. 16. 6. Kiskörei pályatervezet. 1974. alumínium, kő, 50 cm. 7. Hírnök. 1974. bronz, 70 cm. 8. Ho Si Minh terv. 1974. bronz, vörösmárvány, 65x60 cm. 9. Pletyka. 1975. vörösmárvány, 65x65 cm. 10. Köfém pályaterv. 1975. alumínium, 45 cm. 11. Kisfaludy Sándor emlékére. 1976. bronz, 25 cm. 12. Hősök emlékköve. 1976. vörösmárvány, 70 cm. 13. Kodály plakett. 1976. bronz, 30x25 cm. 14. Küzdelem (Ady emlékére). 1976. bronz, 95 cm. Kult. Min. túl.