Nagy Ernő Sándor festőművész kiállítása (Vaszary János Terem, Kaposvár, 1978)

Nagy Ernő Sándor szemlélődő művész. Festészetében két tulajdonságát fedezhetjük fel. Az egyik : ragaszkodással, rokonszenvesen foglalkozik azzal a világgal, melyben született, melyből tapasztalatait, élményeit szerezte, a magyar tájjal, az abban élő, mozgó, tevékenykedő emberrel, és az ember által alkotott dolgokkal. A megművelt földek és az ipari konstrukciók egyaránt természeti — emberi — formákká szellemelnek képein. Másik tulajdonsága a tiszta törekvés, hogy festészettel, csakis festészettel, vagyis megjelenítéssel fejezi ki mondanivalóját. Ez pedig látszólag egyszerű, ebben az alkotói folyamatban azonban bonyolult transzpozíciók mennek végbe, s a dolgok érzékeléséből festett forma, újraépített képrend lesz, és ez sűrítve, magyarázva, érzelmeket és tapasztalati emlékeket érintve jut a szemlélőhöz, hitelesen és rokonszenvesen. Ez teszi humánussá, ez realizmusának értéke. Újabb képeiben az ötvenéves kiteljesedett művészt ismerjük meg. Érezzük eredetét, az Alföld ihletését stílusában, és az eleven érzékeny felfogóképes­ségét, azzal a világgal kapcsolatban, amelyben él. Az élet szeretete és a festői kifejezésmód tiszta szándéka az ok és cél szükségszerű v­iszonyakér­t hat ránk. Megbecsül és szeret minket, ez stílusának szuggesztiója. Kívánom, hogy kiállítása emlékezetes legyen és örömöt okozzon azoknak, akik őt itt megismerik. GERZSON PÁL

Next