Nagy Gabriella keramikus művész kiállítása (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1978)
Nagy Gabriella keramikus és szobrászművész számos hazai és külföldi kiállításon bemutatkozott már az alkotásaival. Neve ismert s így köztudomású, hogy szakmájában az élgárdához tartozik. A Magyar Nemzeti Galéria „Műhely” sorozatában bemutatásra kerülő műveit két egymástól jól elkülöníthető műtárgysorból állították össze. Művei egyik csoportjának Nagy Gabriella a „Hétköznapok” címet adta és használati meg díszedényeiből mutat be egy-egy sorozatot. Ez — amint maga nevezi - a göröncsér munkája, amit figyelemre méltóvá tesz a nagy mesterségbeli tudás, és azon túl, a hazai népi kerámia hagyományainak ismerete, tisztelete és okos felhasználása. Edényei a lehetőségeken belüli formában sokfélék, változatosak, Nagy Gabriella a máztechnikák kitűnő mestere. Ez utóbbi készségében jelentős szerepe van - tehetségén felül - annak is, hogy Faenzában is tanult és ott, az európai edényművesség századokra visszanyúló tradícióival találkozott. Kiállított műveinek második csoportját „Naplójegyzetek”-nek nevezi. Ezek már nem edények, a legkülönfélébb anyagok: üveg, fém, papír, fa alkalmazására és alakítására adtak lehetőséget. Plasztikái egy-egy gondolat születését kísérik nyomon, gyakorta egyazon téma variánsai. Edényeit, szobrait és szoborterveit együtt látva feltűnik, hogy mesterségének e két oldala között valamilyen ütközőpont van, amelyet oldódó és újra keletkező konfliktus gyanánt él át. Erőteljes közlési igény a formák közvetítő erejében való hit, majd ellentétül a csüggedés fogalmazódik meg a különféle anyagokból megformált életfárban. Ha jól megértjük a tárgyakra bízott üzenetet, akkor nem is kérdezzük, hogy szükségszerű-e a művészeten kívül eső, a nem megszokott, nem maga formálta tárgyakat - a művészi közlés lehetőségének bővítése érdekében - felhasználnia. A parasztfazekasok Miska korsójától, a hérészeken át a termékenységet szimbolizáló kökénydombi Vénuszig, az emberalakú edények egész sorát ismerjük. A puszta hasznosságtól a tréfásobszcén célzáson át a varázslásig terjedő mázas bábok értelmezésének a lehetősége. Nagy Gabriella is formál agyagból emberalakot. Kisebbnagyobb méretű, fehérmázas bábui csak addig bábuk, amíg egyenként, külön-külön látjuk őket. Csoportba rendezve, a posztamentumon kiemelve olyan összefüggésbe kerülnek egymással — formai formával, ami a képzettársításban már nem agyagbábuk kapcsolata, hanem a mi emberi összetartozásunk eszméje, vagy ennek a hiánya. Manga Jánosné NAGY GABRIELLA keramikus iparművész Budapesten született. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskola kerámia és szobrász szakán, majd olasz állami ösztöndíjjal a Faenzai Kerámiaművészeti Főiskolán folytatta. Egyéni kiállításai: 1968. Budapest 1972. Kőszeg 1973. Velence, Budapest 1974. Faenza 1975. Milánó, Szolnok, Kőszeg 1976. Balatonfüred Kollektív kiállításai: 1968. Frankfurt, München, Helsinki, Stockholm 1969. München, London, New York, Amsterdam 1970. Moszkva, Frankfurt, München 1971. Zürich, Frankfurt, München 1972. Frankfurt, München 1973. Frankfurt, München, Budapest 1974. Frankfurt 1975. Faenza 1976. Faenza