Nagy Gabriella keramikus művész kiállítása (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1978)

Nagy Gabriella keramikus és szobrászművész számos hazai és külföldi kiállításon bemutatko­zott már az alkotásaival. Neve ismert s így köz­tudomású, hogy szakmájában az élgárdához tar­tozik. A Magyar Nemzeti Galéria „Műhely” soroza­tában bemutatásra kerülő műveit két egymástól jól elkülöníthető műtárgysorból állították össze. Művei egyik csoportjának Nagy Gabriella a „Hét­köznapok” címet adta és használati meg dísz­edényeiből mutat be egy-egy sorozatot. Ez — amint maga nevezi - a göröncsér munkája, amit figyelemre méltóvá tesz a nagy mesterségbeli tu­dás, és azon túl, a hazai népi kerámia hagyomá­nyainak ismerete, tisztelete és okos felhasználása. Edényei­­ a lehetőségeken belül­i formában sok­félék, változatosak, Nagy Gabriella a máztechni­kák kitűnő mestere. Ez utóbbi készségében jelen­tős szerepe van - tehetségén felül - annak is, hogy Faenzában is tanult és ott, az európai edényművesség századokra visszanyúló tradíciói­val találkozott. Kiállított műveinek második csoportját „Napló­­jegyzetek”-nek nevezi. Ezek már nem edények, a legkülönfélébb anyagok: üveg, fém, papír, fa al­kalmazására és alakítására adtak lehetőséget. Plasztikái egy-egy gondolat születését kísérik nyo­mon, gyakorta egyazon téma variánsai. Edényeit, szobrait és szoborterveit együtt látva feltűnik, hogy mesterségének e két oldala között valamilyen ütköző­pont van, amelyet oldódó és újra keletkező konfliktus gyanánt él át. Erőteljes közlési igény a formák közvetítő erejében való hit, majd ellentétül a csüggedés fogalmazódik meg a különféle anyagokból megformált életfárban. Ha jól megértjük a tárgyakra bízott üzenetet, akkor nem is kérdezzük, hogy szükségszerű-e a művésze­ten kívül eső, a nem megszokott, nem maga for­málta tárgyakat - a művészi közlés lehetőségének bővítése érdekében - felhasználnia. A paraszt­fazekasok Miska korsójától, a héré­­szeken át a termékenységet szimbolizáló kökény­dombi Vénusz­ig, az emberalakú edények egész sorát ismerjük. A puszta hasznosságtól a tréfás­­obszcén célzáson át a varázslásig terjed­ő mázas bábok értelmezésének a lehetősége. Nagy Gab­riella is formál agyagból emberalakot. Kisebb­­nagyobb méretű, fehérmázas bábui csak addig bá­buk, amíg egyenként, külön-külön látjuk őket. Csoportba rendezve, a posztamentumon kiemelve olyan összefüggésbe kerülnek egymással — forma­i formával­­, ami a képzettársításban már nem agyagbábuk kapcsolata, hanem a mi emberi össze­tartozásunk eszméje, vagy ennek a hiánya. Manga Jánosné NAGY GABRIELLA keramikus iparművész Budapesten született. Tanulmányait az Iparművé­szeti Főiskola kerámia és szobrász szakán, majd olasz állami ösztöndíjjal a Faenzai Kerámiaművé­szeti Főiskolán folytatta. Egyéni kiállításai: 1968. Budapest 1972. Kőszeg 197­3. Velence, Budapest 1974. Faenza 1975. Milánó, Szolnok, Kőszeg 1976. Balatonfüred Kollektív kiállításai: 1968. Frankfurt, München, Helsinki, Stockholm 1969. München, London, New York, Amsterdam 1970. Moszkva, Frankfurt, München 1971. Zürich, Frankfurt, München 1972. Frankfurt, München 1973. Frankfurt, München, Budapest 1974. Frankfurt 1975. Faenza 1976. Faenza

Next