Novák Henrik festőművész kiállítása (Budapest, Fényes Adolf Terem, 1978)
Novák Henrik 1938-ban született Budapesten. Gyermekkorát Homokmégyen és Kalocsán töltötte. Főiskolai tanulmányait 1963-ban fejezte be Budapesten. Ma is itt él és dolgozik. Nős, két gyermeke van. Járt néhány kelet-európai országban. Rendszeresen látogatja a Kecskeméti Művésztelepet. Részt vett három-négy kollektív kiállításon. Ez az első önálló kiállítása. Arp, Max Ernst, Moore, Klee néhány név a kedvelt külföldi mesterek közül. Hazai vonzásköre Szentendre. Ennyit tudtam meg Novák Henriktől. Nem számolt be rendkívüli, eseménydús történetekről, így a kisebb, egyszerűbb élményekhez kell segítségért fordulni, hogy munkáihoz közelebb férkőzhessünk. Legbiztosabb visszatekinteni a gyermekkorba. Falu, kisváros, alföldi táj, emberkéztől megkoptatott tárgyak, természetközelség, úgy látszik máris rátaláltunk a meghatározó élményanyagra. Novák motívumgyűjtése: emlékek felidézése. Gyűjtögető életmódot folytat, kép naplót vezet. Mindent felemel (nem monomániás művész) ami széprezdülést okoz, majd idegrendszere futószalagján módosul, alakul a tárgy, átszíneződik, átformálódik és a letisztázott végtermék ember és tárgy, valóság és vágyak, gyermekkor és felnőttkor keveredésének furcsa teremtményei lesznek. Egy-egy lelkiportré. Kétféle alkotó van, éggel — pokollal viaskodó az egyik, szemlélődő, lírai a másik. Novák az utóbbihoz tartozik. Nem rendszeresen dolgozó művész. Élményeit raktározza, fejben rajzban, vagy éppen megtalált tárgyként és alkalmanként letisztázza, „naplójába". Gondosan, szépen fogalmaz, néha többször ugyanazt, mert ilyenkor érzi, hogy a megragadott motívum többre is képes, jellé,szimbólummá nőhet. Ilyen a naplementéből (első változat) alakult Nap-ember kompozíció. Hasonló minőségi változáson ment át a sulyommagról készült két variáció is. Először a mag felül- és oldalnézetű megfogalmazása, finom ízléses grafika lett, de ebben a motívumban benne rejlett az ősi kultúrák maszkábrázolásainak, a pogány hitvilágnak mágikus formarendje is, így lett a második grafika a múlt és a jelen örök kapcsolatának felidézője. Egy témakör hiányzik munkásságából, ez is lehet gyermekkori visszahatás, nem fest gépeket, modern szerkezeteket, nagyvárosi környezetet. Ha féltünk valamit, ami elmúlik, vagy elfogyóban van annak védelmére kelünk. Novák képeiben azt mutatja fel, ami nélkül az ember szegényebb, érzelmileg sivárabb lenne. Ha Novák nem is tartozik az úttörő művészek sorába, grafikái pontos lenyomatai egy XX. századi problémakörnek, szellemi és formai értelemben is. Ma a művészek részfeladatok (nem lekicsinylő értelemben) megoldásán fáradoznak, ez szükségszerű, de ez nemcsak egy-egy alkotó feladata. Az emberi érzés- és szellemvilág, a tudományok által kutatott sokrétűsége is igazolja ennek szükségességét. A feladat sokunk feladata, de a művészek munkája nemcsak általános, hanem egyedi is. Novák Henrik is egy részfeladatnak egyik őszinte munkása, nemes, egyéni megfogalmazója.