Pest megyei tárlat (Szentendrei Képtár, 1978)

Aki „hátralapoz” az időben, s e katalógus végefelé beleolvas a műtárgyjegyzékbe, hiányokat talál. Még 1971-hez képest is (akkor rendeztek utoljára Pest megyei Tár­latot — a Nemzeti Galériában), hiszen azóta mestereket vesztettünk; a szentendrei­ként jegyzett, de a magyar, sőt az európai egyetemes művészet- és kultúratörténet számára is fontos művészegyéniségek hiánya hagy űtt e tárlaton. De hiányoznak — s ez a kényszerű szükség miatt van így — a csak a táblakép műfa­jában dolgozó művészek is, mert ezt a szemrevételező, hagyományfelújító szándékú tárlatot a műhelyrajz, egyedi rajz, vázlat (grafika) és kisplasztika kategóriában hir­dették meg a rendező szervek. Mindenesetre a kiállított művek igazolnak bizonyos várakozásokat. Mesterré értek figyelemreméltó tehetségek, művésszé váltak ígéretesen induló fiatalok. Ez a kiállítás nem kínálja a tényszerű felmérés lehetőségét. Jellegénél (szándékánál) fogva (egy hagyományt kíván életre kelteni), teljességet nem adhat. Néhány dolgot azért bizonyít. Azt például, hogy a már történeti okok miatt is centrumként jelölt Szentendre mellé felzárkóznak a megye más városaiban (falvaiban) élő művészek, s azt is, hogy az ortodox szentendreiség fogalma (az itt látható művek okán is) revízióra szorul. A kvalitás nem köthető topográfiai pontokhoz. Az utolsó Pest megyei Tárlat óta hét esztendő telt el. Hét éve nem láthatta az ér­deklődő közönség a megye területén élő, vagy az ide kötődő művészek friss műveit. Az azóta alakult (s talán a legnépesebb, legtöbb művészt összefogó) Pest megyei Területi Szervezet és a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága közös óhajára életre hívott tárlat — ha nem is a totalitás igényével — a pillanatnyi állapotot tükrözi. Eleven, élő anyagot mutat be, „nélkülözve" a gyűjteményekből, múzeumokból köl­csön vett kiegészítés kényszerét, sokféleségével egyúttal a kortárs magyar művészet jellemző szeletét adva. A csaknem feledésbe merült tárlatot a jövőben kétévente rendezik meg az új szent­endrei Képtárban, ki nem mondott, de jogos igénynek engedve: a visszatekintő, sommázó kiállítások mellé kívánkozik a jelenlegi minőséget, teljesítményt mérő ki­állítás is. E szándék valósul meg a Pest megyében élő művészek jelen tárlatán. A képlet adott. Az értő és fogékony közönség fontos és jó műveket talál; támpontokat az alapvető szándék befogadásához. HANN FERENC

Next