Reissmann Károly Miksa kamara emlékkiállítása (Magyar Nemzeti Galéria grafikai kiállítóterme, 1978)

REISSMANN KÁROLY MIKSA (1856-1917) kamara emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galéria grafikai kiállítótermében A kiállítást rendezte: dr. Bodnár Éva A kiállítás anyagának legnagyobb részét - ahol a tulajdonos külön nincs feltüntetve — a művész hagyatékából leányai, Barabás Gizella és Ilona bocsátották rendelkezésünkre. Fogadják érte köszönetünket. MAGYAR HIRDETŐ Nyomda Zalaegerszeg 78 1780 Reissmann Károly Miksa munkássága a múlt század második felének romantikus tájfestészetéhez és a századvégi eklektikus építészet belső, dekoratív-díszítő festészetéhez kapcsolódik. A thüringiai származású mestert fiatal korának küzdelmes évei, tanulmányai, festői kibontakozása Németországhoz kötik, férfikorában, művészi kiteljesedése idején telepedett le Budapesten, s a szá­zadforduló éveiben vett részt képzőművészeti életünkben. Reissmann Károly Miksa 1856. július 14-én született Neustadtban, Coburg mellett, Budapesten, 1917. május 11-én halt meg. A Reissmann család már 1650 táján ismert volt Thüringiában, tagjai között ügyes és tehetséges művészi hajlamú kézművesek, kelengyeláda- és bútorfestők voltak. Szob­­rászi tehetség nyilvánult meg Reissmann édesapjában, a neustadti játékgyár formázó tervezőjében, aki tűzvész alkalmából — önfeláldozóan segítve másokon — fiatalon életét vesztette. Reissmann Károly Miksának, korán árvaságra jutva, hamar saját lábán kellett megállnia. Coburgban, majd Lipcsében díszműfestést tanult és neves vállalkozóknál tervezőként, dekoratőr­ként dolgozott. Nehéz napi munkája után este könyvtárakba járt, irodalmat, művészettörténetet ta­nult, munkásművelődési egyesületekbe iratkozott be. Majd Münchenben, Bécsben az Akadémián, Ber­linben az Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Hamburgban dolgozva az ipariskolában klasszikus építészeti stílusokról, falfestési technikákról tartott előadásokat. 1888-ban és 1890-ben szü­lővárosától kapott ösztöndíjjal hosszabb utazást tett keleten és délen. Hazánkba Scholtz Róbert cs. és k. udvari festő és vállalkozó meghívására jött, aki számos budapesti és vidéki megbízással látta el. A századvégi építkezések során középületek, templomok, paloták belsejének dekoratív festé­sét tervezte és kivitelezte. Reissmann tervei szerint festették az Országház kupolatermének és lépcső­házának ornamentikáját, a budavári királyi palota koronázási termét, a volt Curia tanácstermének mennyezetét, az Iparművészeti Múzeum virágos ékítményeit, a Szépművészeti Múzeum román­ csarno­kának falfestését­. Sok vidéki munkája között egyike a legfontosabbnak a tihanyi apátság templo­mának díszítése. 1892-ben telepedett le végleg Budapesten, magyar leányt vett feleségül, s 1909-ben magyar állampolgár lett. Művészete fejlődésében, főként festészetében, komoly szerepet játszottak utazásai. Kitörölhetet­len emlékül őrzik művei Olasz-, Görög-, Törökországban, Egyiptomban, Palesztinában, Szíriában Vázlatkönyveiben se szeri, se száma utazásait megrögzítő rajzainak. Hagyatékában őrzött 47 váz­latkönyvében ötezret is meghalad hajszálfinom vonalakkal és részletekbe menő gondossággal készí­tett rajzainak száma. Ezeknek a helyszíni vázlatoknak, színfeljegyzéseinek, valamint vízfestményeinek alapján élményeit később, többnyire csak évek múltán nagyobb méretű tempera- és olajfestményei­ben dolgozta fel. Hűségesen és tisztán ragadta meg mindazt, ami eléje tárult: széles völgyet, dom­bos partot, látóhatár szélén húzódó hullámzó hegyvonulatot, sziklás csúcsokat, messzi városok és tájak jellegzetességeit. Megkapóan érzékelteti az évszakok, napszakok változatait, akár a sivatag forró szárazsá­gát, akár a tengerparti táj párás levegőjét. Tájképein megelevenednek Itália örökszép városképei, a Bo­­boli kertből Firenze látképe a Palazzo Vecchio karcsú tornyával, a nápolyi öböl, az agrigentói templom klasszikus oszlopsora, a taorminai görög színház romjai. Szívesen időzött a hegyek között, s festette szülőföldje erdős tájait, vagy a tiroli, a svájci ha­vasokat. Számos képét ihlette választott hazájának kies vidéke is. Különösen megragadó a régi Ti­hany szelíd poézissel ábrázolt dokumentum értékű akvarell-sorozata. Felkereste és megörökítette a múlt emlékeiről regélő Visegrád és Dévény vár romjait, Zsámbék középkori templomát, a budai he­gyeket. Kamara-emlékkiállításunkon e friss vázlataiból, akvarelljeiből, temperáiból válogattunk fél­százat. Csendes szavú ember, halk húrokon játszó művész volt. Nagyon szerette a természetet, s ez a rajongás árad szét minden egyes művén. Hazai vagy messzi külföldi tájakat, városképeket ábrázoló festményei a természet szépségeit észrevenni és észrevétetni tudó ember feljegyzései, méltók arra, hogy mai közönségünk is megismerje és megszeresse­ szerzett benyomásait. Élvezetes útleírásaiban, naplójegyzeteiben lapozgatni, útiélményei közé izgalmas epizódok szövődtek: sok helyen öszvéren, tevén utazott, beduin, dragomán kísérettel, hogy a vad törzsek támadása ellen védekezzék. Bodnár Éva

Next