Reissmann Károly Miksa kamara emlékkiállítása (Magyar Nemzeti Galéria grafikai kiállítóterme, 1978)
REISSMANN KÁROLY MIKSA (1856-1917) kamara emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galéria grafikai kiállítótermében A kiállítást rendezte: dr. Bodnár Éva A kiállítás anyagának legnagyobb részét - ahol a tulajdonos külön nincs feltüntetve — a művész hagyatékából leányai, Barabás Gizella és Ilona bocsátották rendelkezésünkre. Fogadják érte köszönetünket. MAGYAR HIRDETŐ Nyomda Zalaegerszeg 78 1780 Reissmann Károly Miksa munkássága a múlt század második felének romantikus tájfestészetéhez és a századvégi eklektikus építészet belső, dekoratív-díszítő festészetéhez kapcsolódik. A thüringiai származású mestert fiatal korának küzdelmes évei, tanulmányai, festői kibontakozása Németországhoz kötik, férfikorában, művészi kiteljesedése idején telepedett le Budapesten, s a századforduló éveiben vett részt képzőművészeti életünkben. Reissmann Károly Miksa 1856. július 14-én született Neustadtban, Coburg mellett, Budapesten, 1917. május 11-én halt meg. A Reissmann család már 1650 táján ismert volt Thüringiában, tagjai között ügyes és tehetséges művészi hajlamú kézművesek, kelengyeláda- és bútorfestők voltak. Szobrászi tehetség nyilvánult meg Reissmann édesapjában, a neustadti játékgyár formázó tervezőjében, aki tűzvész alkalmából — önfeláldozóan segítve másokon — fiatalon életét vesztette. Reissmann Károly Miksának, korán árvaságra jutva, hamar saját lábán kellett megállnia. Coburgban, majd Lipcsében díszműfestést tanult és neves vállalkozóknál tervezőként, dekoratőrként dolgozott. Nehéz napi munkája után este könyvtárakba járt, irodalmat, művészettörténetet tanult, munkásművelődési egyesületekbe iratkozott be. Majd Münchenben, Bécsben az Akadémián, Berlinben az Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Hamburgban dolgozva az ipariskolában klasszikus építészeti stílusokról, falfestési technikákról tartott előadásokat. 1888-ban és 1890-ben szülővárosától kapott ösztöndíjjal hosszabb utazást tett keleten és délen. Hazánkba Scholtz Róbert cs. és k. udvari festő és vállalkozó meghívására jött, aki számos budapesti és vidéki megbízással látta el. A századvégi építkezések során középületek, templomok, paloták belsejének dekoratív festését tervezte és kivitelezte. Reissmann tervei szerint festették az Országház kupolatermének és lépcsőházának ornamentikáját, a budavári királyi palota koronázási termét, a volt Curia tanácstermének mennyezetét, az Iparművészeti Múzeum virágos ékítményeit, a Szépművészeti Múzeum román csarnokának falfestését. Sok vidéki munkája között egyike a legfontosabbnak a tihanyi apátság templomának díszítése. 1892-ben telepedett le végleg Budapesten, magyar leányt vett feleségül, s 1909-ben magyar állampolgár lett. Művészete fejlődésében, főként festészetében, komoly szerepet játszottak utazásai. Kitörölhetetlen emlékül őrzik művei Olasz-, Görög-, Törökországban, Egyiptomban, Palesztinában, Szíriában Vázlatkönyveiben se szeri, se száma utazásait megrögzítő rajzainak. Hagyatékában őrzött 47 vázlatkönyvében ötezret is meghalad hajszálfinom vonalakkal és részletekbe menő gondossággal készített rajzainak száma. Ezeknek a helyszíni vázlatoknak, színfeljegyzéseinek, valamint vízfestményeinek alapján élményeit később, többnyire csak évek múltán nagyobb méretű tempera- és olajfestményeiben dolgozta fel. Hűségesen és tisztán ragadta meg mindazt, ami eléje tárult: széles völgyet, dombos partot, látóhatár szélén húzódó hullámzó hegyvonulatot, sziklás csúcsokat, messzi városok és tájak jellegzetességeit. Megkapóan érzékelteti az évszakok, napszakok változatait, akár a sivatag forró szárazságát, akár a tengerparti táj párás levegőjét. Tájképein megelevenednek Itália örökszép városképei, a Boboli kertből Firenze látképe a Palazzo Vecchio karcsú tornyával, a nápolyi öböl, az agrigentói templom klasszikus oszlopsora, a taorminai görög színház romjai. Szívesen időzött a hegyek között, s festette szülőföldje erdős tájait, vagy a tiroli, a svájci havasokat. Számos képét ihlette választott hazájának kies vidéke is. Különösen megragadó a régi Tihany szelíd poézissel ábrázolt dokumentum értékű akvarell-sorozata. Felkereste és megörökítette a múlt emlékeiről regélő Visegrád és Dévény vár romjait, Zsámbék középkori templomát, a budai hegyeket. Kamara-emlékkiállításunkon e friss vázlataiból, akvarelljeiből, temperáiból válogattunk félszázat. Csendes szavú ember, halk húrokon játszó művész volt. Nagyon szerette a természetet, s ez a rajongás árad szét minden egyes művén. Hazai vagy messzi külföldi tájakat, városképeket ábrázoló festményei a természet szépségeit észrevenni és észrevétetni tudó ember feljegyzései, méltók arra, hogy mai közönségünk is megismerje és megszeresse szerzett benyomásait. Élvezetes útleírásaiban, naplójegyzeteiben lapozgatni, útiélményei közé izgalmas epizódok szövődtek: sok helyen öszvéren, tevén utazott, beduin, dragomán kísérettel, hogy a vad törzsek támadása ellen védekezzék. Bodnár Éva