Ridovics László festőművész kiállítása (Szőnyi István Terem, Miskolc, 1978)
Ridovics László mai festészetünk ama derékhadához tartozik, amelynek tagjai sikeresen ötvözik műveikben a nemzeti hagyományt a szocialista Magyarország új arculatával. Festői világa egy kifinomult érzékenységű, de mindig földközeli szellem érzelmi-esztétikai meglátásainak bővérű, eleven megnyilvánulása, aki azonban a vizuális láttatás sajátos törvényei közepette is hű marad realista meggyőződéséhez. Nem akarja utánozni a természetet, nem akar csalóka benyomást kelteni, ám ábrázolásai a külsődleges logikának, az elvont absztrakciónak sem engedelmeskednek. Deformálás helyett a látvány kreatív átélésével, a valóságból vett motívumok színbeli és formai expressziójával kísérli meg azoknak a törvényszerűségeknek a feltárását, amelyek révén az alkotás valóban társadalmi tevékenység, a köröttünk zajló élet tényleges formálója lehet. Leginkább a természet, a tárgyak formái és színei, valamint a természeti jelenségek színhatásai keltik fel érdeklődését, de a tájkép és a csendélet mellett a tematikusnak nevezett motívumkor, a politikai tárgyú kompozíció, a munkaábrázolás és az arckép is jelentős szerepet tölt be munkásságában. Életünk derűs, halk szavú szépségei mellett rendre felkéredzkednek palettájára a tragikus, drámai monumentumok és helyzetek is, amelyek megjelenítésében hasonló tárgyilagossággal és őszinteséggel jár el, mint pozitív élményei tolmácsolásában. Eredendő festői látásmódja mozgalmas atmoszférát tud varázsolni a puritán egyértelműséggel kiválasztott témák köré; nagyvonalúan és magabiztosan, az alkotó szemmel látható gyönyörével mutat rá a környezetünkben, illetve a társadalmi élet humánus megnyilvánulásaiban rejlő esztétikai értékekre. Képei jól példázzák, hogy a helyesen értelmezett hagyománytisztelet, a nagy elődök etikai örökségének vállalása, nem ellenlábasa sem a korszerűségnek, sem az artisztikumnak, mert e három összetevő egy tehetséges és őszinte művész kezén olyan szerencsés szintézisbe kerülhet, mely egyaránt tükre a tárgyi realitásnak és a művészi egyéniség szubjektív tapasztalatainak. TASNÁDI ATTILA A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT RIDOVICS LÁSZLÓ MUNKÁCSY-DÍJAS 118 FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1978. FEBRUÁR 16-ÁN, CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA, A SZŐNYI ISTVÁN TEREMBE (MISKOLC, SZÉCHENYI ÚT 21.) MEGNYITJA: DR. ÚJVÁRI BÉLA MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ. MEGTEKINTHETŐ: 1978. MÁRCIUS 2-IG, HÉTKÖZNAP 9,30-18 ÓRÁIG, SZOMBATON 9-14 ÓRÁIG.